Varga Z. Lajos blogja

Vihar

 

Kitárja bús szárnyait a szél,

Mint partra-dobott hal, ha verdes,

Dobálja árnyait, a fülledt égbolt,

Szürke vaspánttal szorítva terhes.

 

Forgószéllé vedlik, hazátlan,

Tüzes villámként csapkod, kerget,

Nem kímél harangot, házakat,

Illattalan szegfűket tekerget.

 

Holló szárnyain téboly árnyak,

Halált hozó mezőkre vágtat,

Utcai harangok egymáshoz,

Barna, lucskos könnyeket vágnak.

 

Nyugszik már lassan, némák a terhek,

Megroppant háztetők hevernek,

Sárban, mocsokban, törmelékben,

Megrogyott eszméket temetnek.

 

VZL