Varga Z. Lajos blogja

 

Ünneplése a női testnek.

 

 

Nyelved aranya mézzé olvadt a számban,

Ünneplése a női testnek, ékszer-ruhában,

Selyem bőröd illata, azonnal lett a vágyam,

Életem drága brossa maradsz!

 

Az Isten nem alkotott szebbet a Földön,

Teste a nőnek számomra börtön,

Minden domborulathoz őrülten kötődöm,

Megsemmisülve, mint álom alatt!

 

A legszebb festmények értéke semmi nincs,

Egy hajfürt, egy árva aprócska tincs,

Gyémántkarátoknak értéke néma kincs,

Vénuszdomb íve az égi kaland!

 

A harmónia lett rólad elnevezve,

Nincs férfi, ki meg ne remegne,

Életünk gyönyörű női kezekbe,

Elolvasztva, mint a téli havat!

 

 

Varga Z. Lajos

 

2008. június

 

Még egy kicsit…

 

Már egy kicsit meghaltam, még egy kicsit élek,

Remegő, reszkető, tompa, és álmos ébredések,

Átvirrasztott éjszakák, melyeket Isten óvott,

Felkeltem ma is, még egy kicsit, hogy

Egy kicsit még éljek,

Egy kicsit, még,

Kicsit még,

Éljek,

Még…

 

 

VZL

 

Játék

 

Szegeden születtem, ötvenegy                    

Február volt, és tizenegy,

A nap

 

Itt tanultam meg emberül,

Minden sarkon ma megkerül,

A múlt.

 

Ma is látom a gyermeket,

Édesapám, hogy integet,

Felém.

 

Kelttészták édes illata,

Édesanyámnak szép szava,

Örök.

 

Írtam, olvastam mérgesen,

Értettem mindent öt évesen,

Hamar.

 

Sugárútra nyílt ablakunk,

Tankok zörgette hajnalunk,

Halott.

 

Láttam akkor már csillagot,

Porba hullt színe, hogy megfakult

Vörös.

 

Móravárosi iskolám,

Bizonyítványa túl korán,

Kitűnt.

 

Művész lettem, mily késztetés,

Üzlethez fejemben oly kevés,

Az ész.

 

Kérem az Istent, ha kérhetem,

Adja vissza az életem,

Megint.

 

Ha eljön a játék vége már,

Hideg, megrepedt porcelán,

A sír.

 

Az őrzi örökre hamvaim,

Feliratával, mi rajta kinn,

Arany.                                                                 

 

VZL