Varga Z. Lajos blogja

Latinovits gyűlölte a tehetségtelen, kisstílű embereket, akik éppen ezért, sikertelenségük megtorlásaként kegyetlen bosszúállók voltak. Bosszúállóak sikertelenségükért a sikereseken, tehetségtelenségükért a tehetségeseken. Művész volt, a szó legjelentősebb és legnemesebb értelmében. Művész, aki nem volt megalkuvó! Nem ismerte ezt a lehetőséget. Szenvedélyes emberként élt, szenvedélye volt a művészete. Ha úgy érezte meg kell mondania a véleményét, megmondta, keményen kertelés, köntörfalazás nélkül. A kemény kritika azonban mindig javító szándékot hordozott. Mindazonáltal tudta, hogy kritikái a tehetségtelen embert nem fogják tehetségessé tenni, de megpróbált javítani valamit a rettenetes, elviselhetetlen színvonalon. Kritikáit a művészet, a tehetséges művészek védelmében tette. Zseniális ember volt. Élnek e vajon ma közöttünk Latinovitsok? Él e egy is, aki zseniálisan tehetséges, aki véleményt mond, aki nem hallgat, aki nem tűri a sekélyest, aki nem állítja, hogy művészet a glitteres villogás, a bájolgás, az egymás mellé rakott szavak parttalansága. Remélem, vannak és születnek Latinovitsok!

Elérkezett az évértékelő, országértékelő beszéd ideje. Megszokott ez, mert a mostani már a 12. évértékelés. Gyülekezik a hallgatóság a Millenáris parkban. Minden a megszokottak szerint zajlik. Mégis érezni valamit a levegőben, érezni itt, de az egész országban, hogy valami igazi készül. A változás.  A hosszú évek óta várt változás. A változtatás igénye, vágya van a levegőben itt, és mindenütt. Feszült a várakozás a helyszínen, és a képernyők előtt.

Fiatalos, öltönyös, elegáns ember lép pontosan a meghirdetett időpontban a pulpitushoz. Elhelyezi a mappát, melyben a beszéd gépelt lapjai vannak.

Rövid köszöntés után a véletlenekkel kezd, illetve, hogy semmi nem véletlen, mert mindennek eljön az értelme, még egy fatalon hallott dalnak is: Van erőnk, hogy változtassunk! Változtatni kell, mert Magyarország jelenlegi vészhelyzetének oka a nagyon gyenge kormányzás, ezért kell végre egy erős vezetés! Az erős vezetés tiszteletet, tekintélyt hoz, a világ elismerését. Beszél a világgazdaságról, arról, hogy az csak munkával, értékteremtéssel újítható meg, s nem pénzügyi manipulációkkal. A világgazdaság részeként erős nemzetgazdaság kell, ahhoz pedig biztos vezetés!  Kis ország vagyunk, de nem is a legkisebb az Európai Unióban. Nem a feltétlen, kishitű alkalmazkodás a szerepünk, hanem kis országként is a siker, melynek forrása a kitartás, az erő, a hit, az ész és a szorgalom. A siker a magyar tehetség! Olyan kormányzásra van szükség, mely a reménytelenség korszaka után a reményt, a lehetőséget teremti meg az emberek számára. A józanság, a velünk született józan ész kell, hogy meghozza a hosszú távú eredményeket, a pillanatnyi egyéni előnyök hajszolása helyett.. A kormánynak nem szabad elfordulni az emberektől, a valóságtól, a mindennapi élettől! A józan ész figyelmeztet arra, hogy mindenféle szélsőség veszély! Az egyik szélsőség az olyan hatalom, mint amely tönkretette az országot egyéni érdekeik érvényesítésével, önmaguk törvények fölé helyezésével, a másik szélsőség az, mely akár törvényeken kívül helyezve magát hirdeti az erőszak megengedhetőségét, céljai eléréséhez. Mindkét szélsőség veszélyes az országra, mélyíti gondjait – szögezi le.

Megfontoltan beszél. A hatalmukkal, a hatalmon lévők az elmúlt években, a keservben elmúlt nyolc évben visszaéltek. A következő kormánynak a jövő kormányának kell lennie, a jövőért, és nem a bosszúállásért. Ugyanakkor a jövőnk, a gyermekeink miatt el kell számoltatnunk azokat, akik visszaélve lehetőségeikkel és hatalmukkal, mulasztásokkal, hazugságokkal, hamisításokkal tönkretették az országot. A politikusoknak is vállalniuk kell a felelősséget szavaikért, tetteikért! – Az ember kipillant a hallgatóságra. Egyetértő arcokkal találkozik.

A politikának vissza kell térni az emberekhez – mondja – a politikának tevőleges cselekedetei az emberekért legyenek! Munkahelyeket kell teremteni, munkát kell biztosítani az emberek számára. A munka ad sikert, és elismerést! A munka ad lehetőséget a családoknak. A család igazi közösség, a családok fontosak hazánknak!

- Egy vidéki város lakótelepi kis lakásában Erzsébet éppen a zsemléket vágja ketté, vékonyan megvajazza, s egy-egy szelet parizert tesz a félbevágott péksüteményekbe. A két nagyfiú hazatért az iskolából, a kislányt meghozta János az óvodából. Kora délután van, uzsonnaidő.  János ma szabadnapos. Nagyon keveset keres. Gyere már be, kiáltja a nagyobb szobából, a beszédet közvetítik. Erzsi bemegy, és leül férje mellé a kopott kanapéra. Te nem eszel, kérdezi János. Nem, majd vacsorázunk, feleli, és nyel egyet, miközben kinéz a konyhában falatozó gyerekekre. Nézik a televíziót, hallgatják a beszédet, és remény tölti el őket.

Most a szabadságról, az egészségről, és a rendről van szó. A rendről, amely leértékelődött.

Hölgyeim és Uraim – mondja a beszélő – a politika akkor találhat vissza a mindennapi élethez és az emberekhez, ha a mindannyiunkat összekapcsoló értékeket, a munkát, az otthont, a családot, az egészséget és a rendet tesszük meg a kormányzati munka alapjául!

A politikai vezetés képtelen volt nemzeti ügyeket meghirdetni, és  képviselni, összeomlott a gazdaság. Végveszélyben az egészségügyi rendszer, a szociális biztonság, növekszik a munkanélküliség, a magyar vállalkozások sorra megszűnnek, romokban a közbiztonság! Magyarországot voltaképpen újra kell építeni! Az újjáépítést a gazdaság talpraállításával kell megkezdeni. A prosperáló gazdasághoz hatékony pénzügyi rendszer kell. A bankoknak nem a spekulációkra kell alapozniuk működésüket, hanem hitelezéssel elősegíteni a termelő magyar vállalkozások létrejöttét, és fennmaradását! Ezek a vállalkozások mindenütt munkahelyeket adnak az embereknek. Éppen ezért a hazai kis és középvállalkozásokat támogatnia kell az államnak, és meg kell védenie azokat. Az embereknek csak akkor lesz munkájuk Magyarországon, ha őszintén kimondjuk: ha megvédjük a magyar termékeket, ha megvédjük a magyar árukat, ha megvédjük a magyar földet, és megvédjük a magyar vízkészletet!

- Árpád egy kicsi városban vállalkozó, azaz csak volt vállalkozó. Tágra nyílt szemekkel nézi a televízió-közvetítést. Hitelt vett fel, de nagyon rossz konstrukcióval a vállalkozásának, ahol kilenc embert alkalmazott. A hitelre a magányvagyonát is fel kellet tennie, a bank csak úgy adott, de ugyanakkor kevesebbet, mint amit kért. Ebből viszont nem tudta megvalósítani elképzelését. A csőd elkerülhetetlen lett, hiába dolgozott éjt nappallá téve. Ökölbe szorul most a keze! Gépeit, termelő szerszámait eladták tizedáron, most takaros kis házát viszik, maholnap hajléktalan lesz. Jövedelme nincs, a volt munkatársak is munka nélkül. Szinte nyomorog, alkalmi munkákból tengődik. Felesége kórházba került. Megkeseredetten várja a holnapot. Most nézi, hallgatja a beszédet, annak minden szavát megérti, s végérvényes változást akar.

Az ember, aki tartja az országértékelőt, már az egészségügyről beszél. A szétrombolt egészségügyről. A politika egyik fő feladata az emberek egészségének szolgálata! A kórházakba több orvos kell, és több ápoló, tarthatatlan, és nem nézhető tétlenül, hogy az orvosok ezerszám külföldre mennek. Lényegesen, legalább a felére le kell csökkenteni a várakozási időt, és nem szabad előfordulnia, hogy súlyos betegek, vagy sérültek ne kapjanak azonnali orvosi ellátást. Magyarország nemzetközi versenyképességének alapfeltétele, minél több egészséges, jó teljesítményekre képes ember éljen az országban.

 - Ilonka könnyes szemmel bámul maga elé. Nem oly régen vesztette el a férjét, akivel 25 éve voltak boldog házasok. László az utcán lett rosszul, összeesett egy buszmegállóban. Valaki mentőt hívott, az viszonylag rövid idő alatt kiérkezett. Elszállították. Az ügyeletes kórház nem fogadta, mondván nem az ő feladatuk az ellátása. Átirányították egy másik helyre. Onnan azonban visszairányították az eredeti ügyeletes kórházba. Mire orvosok kezébe került már nem tudtak rajta segíteni.

Most a közrend, és a közbiztonság van terítéken. A közrend nemzeti ügy, mely az emberek támogatottságát élvezi. Komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy száműzzük a félelmet az utcákról, a terekről, az otthonokból! A rendet, a közbiztonságot vissza kell állítani, a bűnözők ellen harcolni kell, akárkik is azok, mindegy milyen a vagyoni helyzetük, mindegy, hogy a többséghez, vagy a kisebbséghez tartoznak, a törvény teljes szigorával az elkövetőkre le kell súlytani! Itt az idő, hogy újra példás rend legyen Magyarországon.

- Marika néni egy kis szabolcsi faluban nézi az adást. A karja begipszelve. Az arcán, a testén véraláfutások. Az elmúlt hét elején törtek rá éjszaka, rárúgták a vékony bejárati ajtót, a félre tett pénzét követelte artikulátlanul üvöltve három rabló, akiknek kendő volt az arcuk elé kötve. Ő kelt volna, adta volna félelmében, de már ütötték, verték. Tulajdonképpen szerencséje volt, mert ismerősét, özvegy Horváthnét fél éve, hogy vérbefagyva találták meg három faluval arrébb. Marika néni sír a televízió előtt.

A beszélő a szociális biztonságról szól, arról, hogy az rendkívül fontos a mindennapi életben, arról, hogy annak hiányában nincsenek biztonságban a családok, nem születnek gyermekek, melyek megszületése a jövő a társadalom számára. A szociális biztonság tehát erőforrása a nemzetnek. A beszéd lényege az, hogy a következő kormánynak a nemzeti ügyek kormányának kell lennie, vagyis a gazdaság gyors beindításáért, az egészségügy, a közbiztonság, és a szociális biztonság helyreállításáért kell hathatós munkát végezni. A változásoknak az élet minden területére ki kell terjedniük, a jövőt kell kutatni, az emberekkel közös összefogással a közös jövőért, a közös célokért kell küzdeni, mert így lehetünk sikeres, és erős ország!  A szélsőségeknek nincs ehhez elég erejük. A szélsőségek támogatása elvesztegetett, eltékozolt lehetőség. A beszéd érinti a szocialistáktól elpártolt volt baloldali szavazókat, megértve azok csalódottságát. Kitér arra, hogy a jobboldal nem várja el fölfogásuk megváltoztatását, de a nemzeti ügyek megvalósításának érdekében, az ország újjáépítésének érdekében, az emberek közös érdeke értelmében várják támogatásukat! 

Rájuk is számítunk – mondja – őket is várjuk az ország közös újjáépítésben, mert biztos vagyok benne, hogy nélkülük nem fog sikerülni! Legyenek hát ők is a változás részesei és nyertesei!

- Börcsökék már a tehenek délutáni fejéséhez készülődnek a külterületi tanyán. Csalódottak. Úgy érzik becsapták, rászedték őket. Egyszerű dolgos emberek, akik arra számítottak, úgy lesz, ahogy ígérték. Az elmúlt 8 év elvesztegetett idő volt, nem jutottak egyről a kettőre, a friss, finom tejet alig bírják értékesíteni, szinte abrakra sem futja az állatoknak. Dolgoznak hajnaltól napestig, hétköznap, vasárnap, ünnepnap. A jószágokat el kell látni mindenkor. Nem hisznek már a gyűlöletkampánynak. A jövőn gondolkoznak, egy kis házi gazdaságban, kis sajtot, túrót, tejfölt előállítani, és egy kis vágóhidat is szeretnének, ahol a borjúkat levágják.

Bölcs ez a beszéd – mondja József gazda Ildikó asszonyának. Kölcsönös a bizalom, közös lesz majdan a siker is, és meglásd, hamarost. Magyarországon élünk, mindannyian magyarok vagyunk Magyarországban.

A beszéd folytatódik. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én rendületlenül hiszem, hogy sikerülni fog! Mert tudom, hogy nincs reménytelen ország, csak reménytelen kormányok vannak! És azt is tudom, hogy nincs szegény ország, csak rosszul kormányzott ország van!
Magyarországnak joga van arra, hogy olyan kormánya legyen, mely kormány figyel az emberekre, meghallgatja őket, meghallgatja az időseket éppúgy, mint a fiatalokat!

Meghallgatja a munkavállalókat, a vállalkozókat, a városi embereket, de a vidéken élőket is. Meghallja a családok hangját, de az egyedül élőkét ugyanúgy. Magyarországnak joga van egy olyan kormányra, mely hisz a magyarokban, és hatalmaskodás helyett szolgálja a magyarokat!

- Lajos a jegyzeteit rendezgeti budapesti lakásában. Író, filozófus.  Végig be volt kapcsolva a televíziókészülék. Figyelte, értette a mondatokat, az összefüggéseket. Minden szó a helyén volt. Gyermekei diplomások, de itthon maradtak, itthon a hazában! Lánya több diplomával albérletben él. Nyelvtanár, és tolmács-fordító. Eddig nem tudott igazán boldogulni. Sajnos a körülmények az elmúlt évek alatt úgy alakultak, írásaiból nem tudja gyermekeit támogatni. A fia kutató-biológus, most fog doktorálni. Jelenleg Párizsban tartózkodik, egy tudományos konferencián tart előadást. Visszajön. Mindannyian hisznek Magyarország eddig soha nem látott fellendülésében! Itt éltek, itt dolgoztak, és itt fognak dolgozni.

A beszéd lassan a végéhez ér.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt az országot, amely közös értékeket, erős és komolyan vehető kormányzást mutat fel, ismét tisztelni fogja majd a világ, ismét súlya lesz a szavának. Magyarországnak most egy erős, és elkötelezett kormányra van szüksége, amely képes feledtetni a szégyent, amit az elmúlt nyolc év okozott. Olyan kormányra van szükség, amit nem kell szégyellnie az országnak! Készen állok, hogy Magyarország nagy vállalkozásában a magam feladatát ellássam, készen állunk az erős, a felelős, és a cselekvő kormányzásra!

- Emlékszem arra a borostás arcú, nagy hevülettel szónokló fiatalemberre, aki Nagy Imre újratemetésén beszélt 1989 júniusában. Már akkor sokan megérezték, ez az ember az, aki vezetni képes ezt az országot, s majd kivezeti abból a szakadékból, amibe akkoron került.

Most jó húsz évvel később ez az ember befejezi a beszédet, kilép az emelvény mögül, kicsit meghajol, és szemkontaktust teremt közönségével. Nagy munka vár rá, gigászi munka. Most az ország sokkal mélyebb gödörben van, mint húsz évvel ezelőtt. Azoknak a kommunistáknak örökösei taszították mára ilyen mélyre Magyarországot, akik valaha szemfényvesztéseikkel már csődbe sodorták azt. A trükkök az elmúlt nyolc évben rendre megismétlődtek.

Az öltönyös, elegáns ember, aki nemsokára 47. évét betölti, kilép hát az emelvény mögül, párat visszafogottan tapsol a résztvevőkhöz. Mindenki őt nézi, őt várja, mert változás kell, az általa vezényelt változás. A bölcs beszédet előadó ember előrelépett. A kifejezés minden értelmében! Embert próbáló, nehéz munka vár rá. Itt az idő!

Ezt az embert Orbán Viktornak hívják.

2010. 02. 06. – 07.

Varga Zoltán Lajos

Karácsony 2008.

Mennyi mindent tehettünk volna,

Ha a Földön bűn nem lesz az élet,

Segítő szívünk vér dobbanását

Ízlelgeti már az ős enyészet.

2008. 12. 23.

VZL

Szent Iván nap éjjelén

Varázsolok, varázslással segítem meg a Napot,

Tüzet gyújtok, örömtüzekkel várom a holnapot,

Kútjainkhoz kígyókat többé sohasem engedek,

Nem szaporodhatnak, Sámán-csontokkal egybekelek.

Égő üszkökkel járok kezemben, földem teremjen,

Sárkányok nem mérgezhetik vizünk, fejük elveszem,

Fehér tyúk vére fekete kakassal habzik egybe,

Nyárközépi tüzem ugorjátok a fellegekbe.

Szemünk szépsége maradjon meg nekünk, csak magunknak,

Fakó virágot mind a tűzbe, szerencsét holnapunknak,

Nyíljanak meg a hegyek, özönöljetek világra,

A hegy bűzös gyomrából, a tűz, a nap világára.

Koszorúnkat füstölöm, vihar ne legyen a házban,

Elkapart, elföldelt múltunk, örömmé a szobákban,

Páfrányunk virágát meglelve nem enyészünk soha,

Az nem jön az éji tűzhöz, aki örök ostoba.

Páfránymag balzsamommal láthatatlan járunk, s kelünk,

Értjük mindenki nyelvét, együtt toljuk roncs szekerünk,

Varázsolok, varázslással segítem meg a Napot,

Szent Iván éji tüzemmel tisztítom a holnapot.

VZL

VÁLTOZÁST!

Változást akartunk, látomást,

Ma ő iszik magára áldomást,

Ravasz.

Csomagja nyakában jól mutat,

Nem kuglizta le a bábukat,

Tavasz.

Országunk lassan rombadőlt,

Cyrano társa, hogy orra nőtt,

Arasz.

Ki hazudik, akár lophat is,

Nem hiszünk neki bármit is,

Akar.

Táncolni lárira, fárira,

Nem lehet mindenki nyámnyila,

S badar.

Kivert kutyának lánc nyakán,

Ki nem hiszi el, hogy Kánaán,

Jön el.

Aki sorok közt olvas, kóbor eb,

Sintérek hada már itt liheg,

Közel.

Nem hagyjuk országunk el soha,

Bárkit is zavar egy despota,

Hamar.

Soha nem lesz az, csőcselék,

Aki kivont karddal ma közbelép,

Magyar!

VZL