Beszélgetés Kaszással

Egy kis előzmény :)

- Nem hallod? Fáj. Gyere értem, kérlek.

- Itt vagyok. Már jó ideje követlek. Ám csak most érzem szükségét, hogy szóljak. Csak most akarom, hogy láss.

- Hol voltál eddig? Miért nem szóltál eddig? MIÉRT KÉSTÉL ENNYIT?

- Szeretem nézni a szenvedő embereket. Noha most kéne, hogy elvigyelek, nem teszem. Még maradj.

- Ne. VÁRJ! HOVÁ MÉSZ? AZONNAL ÁL...

- Ne ordibálj, még rádhívnak fehér embereket, akik zubbonyt aggatnak  rád. Én a helyedben befognám.

- HÍVJANAK! NEM ÉRDEKEL, CSAK ÁLLJ MEG ÉS KÍSÉRJ EL ODA, AHONNAN JÖTTÉL! Kérlek.

- Mondtam már. Még nem. Neked még dolgod van itt. Nem hurcolhatlak magammal csak úgy.

- Akkor majd gondoskodom róla, hogy megtedd...

- Tedd le. Tedd le azt a kést. Ha önmagaddal végzel, nem vihetlek magammal. Ha megölöd magad, ugyanúgy fog szenvedni a lelked.

- Kérlek. KérlekkérlekKÉRLEKKÉRLEKKÉRLEK! NINCS MÁR NEKEM ITT SEMMI DOLGOM! KÉRLEK VIGYÉL MAGADDAL! KÉRLEK! 

- Érthetetlen, hülye barom. Utoljára mondom: nem vihetlek Még magammal. Ha vihetnélek, megtenném. Nagyon szívesen. A viszont látásra.

- De... ÁLLJ MEG!