Tinka57 blogja

Vers
Tinka57•  2017. június 18. 11:45

Fohász apák napján

Gyermek koromban berzenkedtem,

Miért nincs apák napja rendre?

Így apámat, bár nem volt öreg,

Öregek napján köszöntöttem.

 

Vicces volt, de tiszta szívemből,

Felköszöntöttem szeretetből,

Hálás, őszinte tiszteletből,

Rajongó, lányos kedvességből.

 

Volt egy fiú az osztályomban,

Apaverset kért anyák napra,

Akkor közösen úgy döntöttünk,

Majd családi napot ünneplünk!

 

Úgy is lett, mindenki vidáman,

A szívét ölelésre tárta,

Örömkönnyek csordultak egymásra,

S a versek, dalok boldogan szálltak!

 

Most, hogy fiaim apák lettek, 

Figyeli őket büszke szívem,

A jó példákat átveszik-e,

Apjuk, nagyapák emlékére?

 

A boldogságuk büszke álmom,

Megvalósulni máris látom,

Létükért Istennek hálásan,

Köszönetet mondok imáimban!

 

Áldja meg őket boldog jövővel,

Kitartással, szerető erővel,

Tanulságokból meríteni,

Tudjanak helyesen, szépen élni!

 

Tinka57•  2017. március 27. 07:18

Vajon melyik érzékletesebb?


Jószagú reggelt,derűs hetet kívánok néked,Édes!

Még ásítozom,meg kell szoknom a korábbi ébredést.  
Felsejlik az ég alján a sötétségből kibújó derengés.
Nemsokára átszínezi a tájat, s rálelünk az ígért aranyra,
Ahol az ég a földdel összeér,felnyílik a nap bíbor paplana.
Dalra fakad forrás,lüktet a természet vérárama,
Szívd be mélyen ablakodban,s benned él majd egész nap,a varázslata!

Ki korán kel…

Még ásítozom,
a korábbi ébredést
még meg kell szoknom.


Felsejlik az ég,
alján a sötétségből
bújó derengés.

 

Átszínezi, majd
megleljük az aranyat,
a zsongó tájban.

 

Felnyílik a nap
paplanja, hol összeér
a földdel az ég.

 

Bíbor színekben
lüktet a szép természet
friss vérárama.

 

Halld ablakodból,
s szívd be mélyen illatát,
a varázslatát!


Tinka57•  2015. április 28. 21:04

Pósa Lajos: IMÁDSÁG

 * Uram, ki a földet Teleszórod hóval, Betakarod vele, Mint egy takaróval,

 Hogy a vetés ki ne vesszen, 

Hogy kenyerünk megteremjen: 

Dicsőség nevednek, Gondos jó kezednek! 


Minket is, óh, Atyám, 

Tarts meg kegyelmedben,

 Adj meleg ruhát A téli hideg ellen! 

Kemencénkben láng lobogjon, 

Szívünk hozzád feldobogjon, 

Zengve zengjen ajkunk!

 Légy a mi oltalmunk!


 Könyörülő szívet Adj a gazdagoknak!

 Hadd segítsék, akik Fáznak, nyomorognak!

 Jótevőt a sok árvának, Menedéket a madárnak! 

Énekben, imában Dicsérünk mindnyájan. 

Az Én Ujságom, 1889-1890/2. 

Tinka57•  2015. március 29. 21:15

William Shakespeare: XC. szonett

William Shakespeare: XC. szonett


William Shakespeare

Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most;
most, míg a világ célomban keresztez,
társulj csak a balsorshoz, és taposs,
ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez:
jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem
átúszott romjain, s a gyászt legyőzte;
elszánt csatába most kezdj ellenem,
ne hozz esős reggelt a szeles éjre.
Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal,
ne ha már végzett ezer törpe bánat;
de rohamozva jöjj: kóstoljam, ó jaj,
a legkeserűbb ízt, mely éri számat;
és semmi lesz a gond, ha rám pereg,
ahhoz képest, hogy elveszítelek.

(Csillag Tibor)

Tinka57•  2015. március 29. 20:48

Fésűs Éva

A lényeg

A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomás az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.