Tinka57 blogja

Befűtöttem az este,
Mert fázott a testem,
Lelki erőm nem volt elég,
Kucorgott csak benne.

Próbafűtés így megtörtént,
Mert nyolc fok volt és esett,
Átázott a kutya tőle,
Vacogtam én is vele.

Jó meleg lett egykettőre,
Így lesz most már ősszel,
Rozsdásan a levelek,
Lekerülnek a földre.

Elrendezi az eső,
A fényes járdán őket,
Felderíti az utat,
S a komor járókelőket.

Hűvös a reggel, nem látok fecskét,

De hisz hangjukkal volt tele nem rég

A rét, néma a táj, pára simul.

A dróton gyűlnek, szemükben búcsú.

A nyár duzzadt, erőt gyarapított,

Hol forrón, hol viharban tanított

Kitartást, fényt röptetett a légbe,

Bőséges reményt csomagolt emlékbe.

Iskola indul diáknak, tanárnak,

Az út is a vándormadaraknak

Tudásból, hitből megmérettetés,

 A jövő nyárig tartó bizonyíték.

Kilyukadt a sötét felleg,

Lezúdult súlyosan terhe.

Szürke esőfüggöny felett

Villámok ágaztak el szerte.

Erők feszültek egymásnak,

Felhördült dühhel cikáztak.

A víz, hólyaggal fröcsögött,

A földön komorság hömpölygött.

Vad szél borított fel rendet,

Söpörte le a meleget,

Gömbölyítve a félelmet

Reszketőn, zeg-zug menedékbe.

Tombolásból kifulladva,

Dörmögött tova a vihar,

Nyújtózott a fény alája,

Vigaszt vetített szivárvánnyal.

A kékek kavalkádjában,

Egyszer csak egy rózsát láttam,

S hófehér felhőszirmával

Üzent békét a nagyvilágnak.

Én már nem tudom mi álom...
oly élőn fonja kezed kezem,
mindegy már hogy épp csukva,
vagy behúnyva hagyom szemem.

Csak akkor döbbent a vágyam,
mikor forgolódik az ágy
 és hiányoddal vergődök
lázas verítékhullámon át.