Tinka57 blogja
BarátságKöd
Párahálót szőtt mára a nyár köré az ősz,
Milliárd fűszál ocsúdik fel a melegtől,
És szomjasan kortyolják a reggel étkeit,
A földre szállt szivárvány csillogó gyöngyeit.
Jó reggelt Kedves, légy ma is boldog, sikeres,
Az élet nyíljon ki orchideaként néked,
Örömillatából kifogyhatatlan kedved
Szórd szét a világba, kinek kell, szereteted!
Végtelenbewn
Beleszaladnék a tenger kékjébe,
Talpam homokot, hullámot keverne,
Míg bírnám, lábam ujjongva szökellne,
Végül a testem a habokba veszne!
Ellepne a sós, hűvös, mély végtelen,
Csak úsznék, egyre csak beljebb és beljebb!
Jönni kezdenének játszó delfinek,
S egy lakatlan szigethez kísérnének!
Pihegve feküdnék el a homokban,
Nyaldosná a víz lágyan a lábamat,
Firkálnék néked szerelmes szavakat,
Figyelném, hogy elmossa-e rajzomat.
Egyedül, messze magányban is tudnám,
Érezném barátságunk örök titkát,
Mi, ki tudja hol, a fényben köttetett,
Griffmadár szárnyaló szárnyán érkezett.
Szívünkben tisztán összeölelkezett,
Végtelenül játszik most, mint a tenger,
Firkálok néked szerelmes szavakat,
Ne töröld el, megtalálod magadban!