Vörösdémon76(Tímea39) blogja

Személyes
Timea39•  2021. március 14. 16:02

Eladó kiadó!!



Eladó kiadó egy alig használt reményteli élet,
sőt oda adom ingyen már meguntam vigyétek.
Jaj dehogy adom ingyen nem tudom mit beszélek,
mai drágaságban nagy ára van minden fajta létnek.

Tehát sorolom hát az árat jól figyeljetek:
egy maroknyi megértés,csipetnyi szeretet.
Egy kis mosoly,némi figyelem,pár őszinte ölelés,
szerintem elfogadható ár nem sok s nem is kevés.

Bérbe is adom ha valakit érdekel netán,
nehéz fenntartani, valakivel megosztanám!
Bérleti díja sem kevesebb de megtérül az ára,
ha vigyáz rá számíthat kellő kép a viszonzásra.

Komolytalan érdeklődök kérem kíméljenek,
nem játék az életem ezért én se viccelek.
Nem használati tárgy mi csak úgy eldobható,
csak komoly érdeklődőknek eladó vagy kiadó.

Hosszú távra tervezem e szerény üzletet,
ez nem felkérés s nem is rejt jeles üzenet.
Csupán egy felhívás hogyha magányos életed,
ne add fel a reményt hogy a társbérlőd megleled.

Tedd ki e hirdetést nézd meg mi lesz,
lehet valahol valaki épp pont téged keres.
Minden élet drága kincs ezért ne dobd el soha,
lehet épp te életed lesz valakinek boldog otthona!!!

Timea39•  2021. március 14. 15:59

Visszatérés! /Novellám/



Ki vagyok én?hol vagyok mi történ?Egy kis parasztház ablakánál állok-benézek.A szobában egy középkorú nő ül az asztalnál s keservesen zokog.Kezében fog valamit,de nem látom mi az.
Miért sír vajon?
Épphogy felteszem magamnak e kérdést,hatalmas szél örvény kerekedik.-El akarok futni!Nem megy! az örvény magával ragad.Szállok egyre magasabban,hangom elakad,félek, szédülök!Elég kiáltom s ekkor hirtelen megszűnik a vihar s egy szobában találom magam.
Fiatal pár ül az ágyon s nagyon megvannak szeppenve.Várnak valamire.Lépteket hallok egy kislány jön s közli velük:
Gyertek apu hív!
Félelemmel arcukon elindulnak.-Követem őket!
Másik szobában középkorú pár ül, az anya biztatóan mosolyog az apa így szól:Gondolom tudjátok felelősséget kell vállalnotok tetteitekért! Ha már így történt nem tehetek mást,elfogadom.Az ifjú megkönnyebbült hangon válaszol:Igen tudom mi a kötelességem szeretem lányát s elveszem mielőbb!
-Ó a balga felcsinálta szegény lányt,ki nem lehet több 16-nál.
Vajon kislány lesz vagy kisfiú?
Mihelyt feltettem kérdést jön az örvény s már repülök is.Ó ne már megint?Szédülök. Elég! Egy kórházi szobában találom magam,az ágyon a lány s kezében egy csodás fekete hajú kislány.Ó de megható látvány.Megjön az apa,ránéz gyermekére s csalódott képpel könyveli el,hogy kislány s nem fiú.A lány annál boldogabb s szeretet sugárzik szeméből.
Elkap egy ismerős érzés,fura! Nem értem miért vagyok itt?
Szép család remélem boldogok lesznek!
Lesz még gyerekük??
Jajj neee!!-kérdeztem s máris itt az örvény.A gyomrom émelyeg mi történik?Legyen már vége!
Újabb kórházi szoba,ugyan az a lány igaz jó pár évvel öregebb,s már nem látom arcán a boldogságot.Inkább meggyötört s félelem tükröződik arcán.Az ifjú jön be két nagylánnyal s egy kisfiúval.Aggódást látok szemükben!-Mi történhetett vajon?
Nagy lány kérdezi:Hol van? sikerült a műtét?
Igen babám feleli az anya -jól viselte, azt mondták az orvosok erős kisfiú! Anya könnyezik gyermekek átölelik!
-Mind miattad van! hallatszik a kegyetlen vád.Miért kell minden szaron felidegesíteni magad?s különben is miért nem szedtél gyógyszert?Elég lett volna ez a három gyerek is!
kitudja lehet nem is tőlem van!az ifjú megvetéssel néz a lányra.-Igy is halálra dolgozom magam értetek, nem hiányzott mégtöbb gond.mikor napról napra élünk!

Uram atyám mit képzel ez a férfi magáról!?Hahó forgószél merre vagy?én ezt nem hallgatom!Elég!
Helyre jön a kisfiú????
Már repülök is tovább kezdem megszokni. vajon hova kerülök?
Ismét egy kórházi szoba,ó ne már!
Egy év körüli kisfiú ül az ágyban,anyukája a széken mellette.
Jön a nővérke s közli az eredményeket:West szindrómás epilepszia,az agyvérzés mellékhatása,de még kezelhető!
Anya könnyeit törölgetve bólogat.Majd jön a doktornő s elmond mindent pontosan mondja a nővérke s távozik.Köszönöm mondja az anya.
Megint fura érzés fog el,olyan dezsavü mintha közöm lenne mindehez.Vajon az apuka megvan még?
Ó tudom öveket becsatolni,felkészültem az örvényre!
Most más ez az örvény,látni nem látok semmit,de hangokat hallok!
Veszekedések,sírások,gyerek kacajok aztán folyamatos kiabálás gyerek sírás!Le ne tegyél itt!Nagy kiabálások aztán hosszú csend.
Megint a ház ablaka előtt állok,a nő még mindig zokog,teste remeg.Mintha valamit suttogna.Talán:nem bírom,elég volt! Kicsit az ablak felé fordul,arca meggyötört szemei távolba révednek.Kezében megvillan valami.Ó nem az egy kés! Istenem mire készül ki ez a nő s miért szenved ennyit?
Ekkor megpillantom arcom az ablaküvegben s megrémülök az elém táruló látványtól!!Hisz ez én vagyok!Kezemre tekintek melyet vörös vér áztat.Ne tedd! -kiáltom
Én élni akarok,nem hagyom hogy ennyi szenvedés után így érjen véget!
Újból lebegni kezdek pedig nem jött az örvény!Már a szobában járok a testem felett,itt vagyok visszatértem!Nem hagylak magadra többet! Felállok óvatosan,lábaim gyengék egy anyagdarabot szorítok kezemre ne vérezzek össze semmit.Fürdőszobában rendbe teszem magam bekötöm zsibbadt csuklóm.Megmosom arcom.
Ekkor zajok szűrödnek be kintről négyéves pici fiam szalad felém-anya szeretlek!Bekötött kezemre nézve megkérdi:-anya megint fáj a kezed?megpuszilom s meggyógyul s azon nyomban puszit lehel rá.Na ugye már nem is fáj? Nem babám a kezem már nem fáj!Ekkor belép az "ifjú"ránéz kezemre s gúnyosan megjegyzi:Megint hülye voltál és gyáva?
mire én:Nem drágám okos és bátor mert nem vállaltam a könnyebbik utat!Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen.Inkább élek igaz boldogtalanul veled,mint te boldogan nélkülem!

Timea39•  2017. június 9. 07:57

Visszatérés novellám!

Ki vagyok én?hol vagyok mi történ?Egy kis parasztház ablakánál állok-benézek.A szobában egy középkorú nő ül az asztalnál s keservesen zokog.Kezében fog valamit,de nem látom mi az.
Miért sír vajon?
Épphogy felteszem magamnak e kérdést,hatalmas szél örvény kerekedik.-El akarok futni!Nem megy! az örvény magával ragad.Szállok egyre magasabban,hangom elakad,félek, szédülök!Elég kiáltom s ekkor hirtelen megszűnik a vihar s egy szobában találom magam.
Fiatal pár ül az ágyon s nagyon megvannak szeppenve.Várnak valamire.Lépteket hallok egy kislány jön s közli velük:
Gyertek apu hív!
Félelemmel arcukon elindulnak.-Követem őket!
Másik szobában középkorú pár ül, az anya biztatóan mosolyog az apa így szól:Gondolom tudjátok felelősséget kell vállalnotok tetteitekért! Ha már így történt nem tehetek mást,elfogadom.Az ifjú megkönnyebbült hangon válaszol:Igen tudom mi a kötelességem szeretem lányát s elveszem mielőbb!
-Ó a balga felcsinálta szegény lányt,ki nem lehet több 16-nál.
Vajon kislány lesz vagy kisfiú?
Mihelyt feltettem kérdést jön az örvény s már repülök is.Ó ne már megint?Szédülök. Elég! Egy kórházi szobában találom magam,az ágyon a lány s kezében egy csodás fekete hajú kislány.Ó de megható látvány.Megjön az apa,ránéz gyermekére s csalódott képpel könyveli el,hogy kislány s nem fiú.A lány annál boldogabb s szeretet sugárzik szeméből.
Elkap egy ismerős érzés,fura! Nem értem miért vagyok itt?
Szép család remélem boldogok lesznek!
Lesz még gyerekük??
Jajj neee!!-kérdeztem s máris itt az örvény.A gyomrom émelyeg mi történik?Legyen már vége!
Újabb kórházi szoba,ugyan az a lány igaz jó pár évvel öregebb,s már nem látom arcán a boldogságot.Inkább meggyötört s félelem tükröződik arcán.Az ifjú jön be két nagylánnyal s egy kisfiúval.Aggódást látok szemükben!-Mi történhetett vajon?
Nagy lány kérdezi:Hol van? sikerült a műtét?
Igen babám feleli az anya -jól viselte, azt mondták az orvosok erős kisfiú! Anya könnyezik gyermekek átölelik!
-Mind miattad van! hallatszik a kegyetlen vád.Miért kell minden szaron felidegesíteni magad?s különben is miért nem szedtél gyógyszert?Elég lett volna ez a három gyerek is!
kitudja lehet nem is tőlem van!az ifjú megvetéssel néz a lányra.-Igy is halálra dolgozom magam értetek, nem hiányzott mégtöbb gond.mikor napról napra élünk!

Uram atyám mit képzel ez a férfi magáról!?Hahó forgószél merre vagy?én ezt nem hallgatom!Elég!
Helyre jön a kisfiú????
Már repülök is tovább kezdem megszokni. vajon hova kerülök?
Ismét egy kórházi szoba,ó ne már!
Egy év körüli kisfiú ül az ágyban,anyukája a széken mellette.
Jön a nővérke s közli az eredményeket:West szindrómás epilepszia,az agyvérzés mellékhatása,de még kezelhető!
Anya könnyeit törölgetve bólogat.Majd jön a doktornő s elmond mindent pontosan mondja a nővérke s távozik.Köszönöm mondja az anya.
Megint fura érzés fog el,olyan dezsavü mintha közöm lenne mindehez.Vajon az apuka megvan még?
Ó tudom öveket becsatolni,felkészültem az örvényre!
Most más ez az örvény,látni nem látok semmit,de hangokat hallok!
Veszekedések,sírások,gyerek kacajok aztán folyamatos kiabálás gyerek sírás!Le ne tegyél itt!Nagy kiabálások aztán hosszú csend.
Megint a ház ablaka előtt állok,a nő még mindig zokog,teste remeg.Mintha valamit suttogna.Talán:nem bírom,elég volt! Kicsit az ablak felé fordul,arca meggyötört szemei távolba révednek.Kezében megvillan valami.Ó nem az egy kés! Istenem mire készül ki ez a nő s miért szenved ennyit?
Ekkor megpillantom arcom az ablaküvegben s megrémülök az elém táruló látványtól!!Hisz ez én vagyok!Kezemre tekintek melyet vörös vér áztat.Ne tedd! -kiáltom
Én élni akarok,nem hagyom hogy ennyi szenvedés után így érjen véget!
Újból lebegni kezdek pedig nem jött az örvény!Már a szobában járok a testem felett,itt vagyok visszatértem!Nem hagylak magadra többet! Felállok óvatosan,lábaim gyengék egy anyagdarabot szorítok kezemre ne vérezzek össze semmit.Fürdőszobában rendbe teszem magam bekötöm zsibbadt csuklóm.Megmosom arcom.
Ekkor zajok szűrödnek be kintről négyéves pici fiam szalad felém-anya szeretlek!Bekötött kezemre nézve megkérdi:-anya megint fáj a kezed?megpuszilom s meggyógyul s azon nyomban puszit lehel rá.Na ugye már nem is fáj? Nem babám a kezem már nem fáj!Ekkor belép az "ifjú"ránéz kezemre s gúnyosan megjegyzi:Megint hülye voltál és gyáva?
mire én:Nem drágám okos és bátor mert nem vállaltam a könnyebbik utat!Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen.Inkább élek igaz boldogtalanul veled,mint te boldogan nélkülem!

Timea39•  2017. június 6. 08:40

Váratlan esemény! ...

(E versem 2007ben íródott)

Váratlan eseménnyel lettem idén gazdagabb,
pocakomban egy kis élet pár hónapja megfogant.
El titkolta létezését e drága kis jövevény,
mikor megtudtam mi újság nagyot néztem én.

Hasfájással görcsöléssel kerestem fel orvosom,
erre közli e hasfájást közel 6 hónapja hordozom.
Egyik ámulatomból a másikba estem,
nem elég,hogy terhes vagyok,észre sem vettem?

Igaz egészségi állapotom is bekavart ebben,
hisz egy ideje sok problémával álltam szemben.
Elég zűrös mostanság sajnos az életem,
nagyon nem hiányzott most e hír nekem.

Férjemmel egy ideje hadi lábon állok,
azt terveztem az idén én tőle megválok.
Így terveim most már szerte röppentek,
Közbe szólt e kis ártatlan gyermek.

Az élet,a sors valamiért így akarta,
ha tehetném sem változtatok rajta.
Boldogan és bizakodva várom gyermekem,
sors kegyetlen,de remélem rendeződik életem.

E kis történetem számotokra is biztos hihetetlen,
de így van én is azt hittem,ilyen nincs csak a mesében.
Pedig ez a színtiszta valóság,bizonyítom,
hisz e bujdosó életet szívem alatt hordom.

Most már csak abban reménykedem,
vele minden teljesen rendbe legyen.
Egészségesen baj nélkül jöjjön e zord világra,
megadok neki mindent,szeretetben sosem lesz hiánya.

Ö semmiről nem tehet őt ezért soha se büntetem,
nem terveztem,de szeretettel várom negyedik gyermekem.
!


Sajnos kívánságom nem teljesült,gyermekem betegen született,de megváltoztatta az életemet.Szeretet s erő mi benne él segített küzdeni a nehéz évek alatt,megtanította hinni kell feladni soha semmit nem szabad!.Már 9éve hogy meglepett jövetelével,de azóta is elhalmoz önzetlenül kitortó szeretetével.Érte élek s ő értem él hálás vagyok a sorsnak általa mindenért.Egy okos életerős harcos fiú ki nem adta fel a harcot percre sem,ezért míg élek óvom védelmezem s testvéreivel együtt nagyon SZERETEM!

Timea39•  2017. június 6. 07:48

ÉLETEM MESÉJE....

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer 1 mese,
legtöbb pasi hazudik! Ne higgy nékik Te se!
Hetedhét országban, arany palotában,
ott éltek álmaim, egy bezárt kalodában.

Bezárta egy ÖRDÖG akiben én hittem,
úgy éreztem magam, akár csak a sitten.
14 év rabság alatt össze tört a szívem,
de kiszabadultam nem ülök már csendben:-)

Arany kalapáccsal álmaimra sújtott,
levegőm elvonta,amíg meg nem fojtott.
Álmaimat lassan darabokra törte,
lelkemet kínozta, aztán meg is ölte.

megszabadult szívem nem vagyok rab én se,
hetedhét országon átfutok most véle.
de csak addig futok míg meg nem találom,
az igaz szerelmet s a kedves párom.

de futás közben meg meg állok,
szövök közben pár újabb álmot.
Az ördögtől már nem félek,de vele élek,
nem egyszerű magam mögött hagyni ennyi évet

végleges szabadság várat még magára,
de résnyi nyílást véstem börtönöm falára,
Néha ki szököm és messzire szállok,
minden egyes szabad percet kihasználok.

Egyszer volt, hol nem volt, itt a mese vége,
ki nem hiszi járjon hát bátran a végére.:-))