Vörösdémon76(Tímea39) blogja

Sziasztok...visszatértem ismét itt vagyok köztetek s mikor tehetem hozom verseimet. Ismét elkezdtem írni sok év után,de figyelek a szabályokra nem csak írok csupán. Verseim érzelmeim tükrözik ez nem változott de verseim hosszára ritmusára figyelek nem szárnyalok.Álmom teljesüljön érdemes tanulni,soraim kusza hadát visszafogni...:) 

Valóság vagy álom ,

mire oly rég vágyom.

Verseim kötetbe,

nyújtják át kezembe.

Oly sok éve várom,

versem egybe látom.

Szépen összetéve,

emberek kezébe.

Vihar dúl lelkembe,

Szeretet szívembe.

Tombol és nem csitul,

mitől arcom pirul.

Érdemes volt írni,

éjszakát át sírni.

Bánatot,Örömöt,

kezem egybe kötött.

Álomból valóság,

tündöklő aranyág.

Elcsitult a lelkem,

remény van szívemben.

2021.02.25.

Vörös mint a rubint a nap az égen,

Merül tündöklő fény a tó vizében.

Vörösbe öltözteti egész tájat,

Nincs ennél szebb amit szemem kívánhat.

Becsukom szemeim,látja az elmém,

Egy festő alkot e csoda szép kelmén.

Alszik a táj,s a víz tükör se rezzen,

Légy zümmögést hallani néma csendben. 

Midőn jő a pirkadat s ébred a nap,

Látni a vöröslő fénysugarakat.

Nyújtózik az égen a nap sugara,

S vörösből kékre változik udvara. 

Naplementét nézve elmém elcsitul,

Elszendergek,szívem lelkem elpirul.

2021.02.20...

Sok száz szó kavarog fejembe,
kutatok benne rímeket keresve.
Miről írjak s kinek nem is tudom,
ha elkezdem abbahagyni nem akarom.

írok szomorút, vicceset írok vidámat,
így építek a verseimből légvárat.
Csillagos ég vagy fényes napsütés,
számomra az írás kész felüdülés.

Ha nem írhatnék végem lenne,
sok szó össze veszne a fejembe.
Nem tudnák köztük igazságot tenni,
jobb őket fejemből inkább kiengedni.

Betűkből szavak szavakból mondatok,
így születnek meg sorok s vers szakok.
Régi írók költők vajon hogy csinálták?
szavaikat kordában, hogy tartották?

Hiába kötöm le magamat dolgokkal,
fejem mégis tele van rímekkel, szavakkal.
Sorban állnak ki akarnak belőlem jönni,
nem tudok sajnos ellenük néha mit tenni.

Lehet abba kéne hagynom az írást egy időre,
de nem tehetem hisz már jó ideje életem része.
Csak néha fáradok jó lenne kicsit megpihenni,
nem írni s gondolkodni csak csendben lenni.

Mégsem tehetem hisz lázadnak a szavak,
csak dőlnek belőlem soha el nem fogynak.
Jönnek kifelé velük én már nem nagyon bírok,
ez az oka annak hogy sok versszakot írok.

Tudom nem jó ha hosszú sorok tekeregnek,
de nem tudok parancsolni e irdatlan seregnek.
Ha visszafogom őket félek hogy begolyózok,
így inkább hagyom,nekik szabad utat adok!

Ki el akarja olvasni mit írok megteszi,
a sorok versszakok hossza el nem ijeszti.
Próbálok én higgyétek el rövidebb lenni,
de még nem megy, így hát nincs mit tenni.

Szeretnék egy szép fa árnyékában ülni,
szeretnék újra megint boldog lenni.
Szeretnék kósza széllel szárnyra kellni,
szeretnék ismét vidáman nevetni.

Szeretnék valaki szívében első helyen lenni,
szeretném gyermekeim figyelmét élvezni.
Szeretnék újból gondtalan gyermek lenni,
szeretném a fájó érzéseket végre eltemetni.

Szeretném érezni fontos vagyok valakinek,
szeretnék segíteni ha tudok mindenkinek,
Szeretném látni,hogy gyermekeim nevetnek,
szeretnék szólni azokhoz akik megvetnek.

Szeretném majd fejem békésen lehajtani,
szeretném szemem nyugodtan becsukni.
Szeretném szívem fájdalmait enyhíteni,
szeretném az embereket kicsit megérteni.

Szeretnék már végre igazán szeretve lenni,
szeretnék gyermekeimet jó anyaként  nevelni
Szeretném ha elfogadnának minden hibámmal,
szeretném ha nem kéne hadakoznom önmagammal.

Mert bárhogy is szeretnék mindent mit leírtam,
valóságban nem élem meg csak az álmaimban.
Ezért szeretnék mindig álomvilágomban élni,
de minden egyes reggel fel kell mégis ébredni.

Majd eljön az idő mikor megpihenhet szívem,
addig élem álomvilágon kívüli szerényen életem.
Beérem azzal mit mások adnak néha nekem,
majd felfogják tán szeretetre, figyelemre én is éhezem!!

A múlt fájó emlékeit temetni kell,
A jelen lehetőségeivel élni kell,
A jövőt reménnyel telve tervezni kell.

A múltat eltörölni nem lehet,
mert nem lenne miből okulnunk.
A jelent siettetni nem szabad,
mert sokat kell még tanulnunk.

A jövőt bármit is hoz nem szidhatod,
mert a sorsod fonalát te gombolyítod.
Az életed rejtélyeit idővel megoldhatod,
egy a fontos!
Múltad,Jelened Jövőd legyen kivel MEGOSZTANOD!!



Nem az az igaz barát ki minden szavadra bólogat,hanem az ki ha kell helyre rázza agyadat.

Az őszinte szó igaz fáj de jó szándék övezi,míg a kegyes hazugság a lelket meg mérgezi.

Minden kapcsolat alapja az őszinteség mi ha meginog nem lehet rá tovább építeni mert összedől s eltemet.

A szépség múllandó a benső érték örök,ha ítélkeznek felettem annak nem örülök.Itélkezni könnyebb mint meg ismerni a másikat,ezért építenek az emberek maguk köré falakat.

Nem vagyok se szép se okos se gazdag,de mindig önmagam vagyok s örülök minden megélt napnak.Az élet rövid élvezni kell minden percét,elfogadni mások felénk irányuló önzetlen szeretetét.!