TigrisKim blogja

Nem tudom, hogy volt e már rajtam kívül szerelmes valaki. És azt sem, hogy ez másnál is ilyen bonyolult e. Adott egy tizenéves fiú és lány. Első szerelmesek. Nem tartott sokáig a románc. Vagy mégis? 
Ez tíz éve történt és azóta mintsem változott érzésekkel hol vonzuk, hol taszítjuk egymást. De általában az utóbbi igaz ránk. 
Adott egy férfi. Közel a harminchoz ígéretek földjén járva próbálkozott. Szeretett. Elmondása szerint. 
És adott vagyok én. 26 éves törekvő karrierista fiatal. Mindenki boldognak lát. Örülnek minden sikeremnek. Soha nem látnak sírni. Mért is kellene?! Ők nem engem látna és szeretnek. A munkámat és álmaimat amelyekből egy csipet talán jut nekik is. 
Kivéve őt. 
Ő látott engem. 


Tíz év. 
Ennyi idő telt el azóta, hogy egymásba szerettünk. 
Nehézkes gyerekkoromból kicsit kiszakadni vágytam akkoriban. Így szinjátszó körbe mentem. És ott pillantottam meg őt. A padon ült a kultúr háza előtt. De nem úgy mint mi rendes emberek. Ő a támláján cigarettát szívott. Fellengzően, mint aki ott maga az úr. De tetszett nekem ahogy rámnézett.
Bár ne nézett volna akkor rám. 
Csak ne tette volna... 
De megtette. 
Aznap vagy pár nappal később - nem is tudom igazán már - nővérem megrendezte élete első házibuliját. Nekem persze semmi kedvem nem lett volna hozzá,  így elvonultam kissé, arra várva, hogy mihamarabb vége legyen az estének. Ekkor még nem tudhattam, hogy ez lesz az a nap mikor értelmet nyer a következő tíz évem. 
Boros poharam szorongatva ásítoztam mikor egy ismerősnek tűnő alak tűnt fel előttem. Elegánsan lezseren érkezve behuppant a karosszékünkba. 
De nem is a látvány volt ami közelebb vonzott hozzá hanem az illata. Soha nem felejtem el. Még mindig beleremeg kezem, lábam ha csak hasonlót érzek báeki máson.  
Igen. Ő volt az. 
Zavaromat próbáltam leplezni. Majd minden könnyebb lett. Beszélgetni kezdtünk. Megszűnt a külvilág. Ő volt és én. Meg persze pár üveg borocska. 
Nővérem zavarta meg beszélgetésünket, így kaptam az alkalmon, hogy kicsit kiszellőztessem fejem. Csakhogy nehezebb volt felállnom a karosszék karfájáról, mint azt én előtte elképzeltem. 
Sikeresen ölébe estem. 
És ott. Akkor. Úgy néztünk egymásra ahogy soha senkire nem tudtam azóta sem. Repdesett a gyomrom. - Bár ehhez lehetett köze a temérdek bornak is. - Hozzáért ajka a számhoz. És éreztem a szíve dobbanásait. Együtt vert az enyémmel. Láttatok már igazán romantikus filmet? Voltatok már igazán szerelmesek? Mert ha nem akkor próbáljátok ki ezt a csodát. Bármi is lesz később az ára. 
Maradni akartam tovább. 
Bár így maradhattunk volna örökre. 
Tudatlanul egymásba szeretve... 

10 év 2.o

Saját kárán tanul az ember. Szokták mondani a nagyok és akkoriban nem is tudtam, hogyanis lehet ezt értelmezni. 

Eljött az első szerelem és értelmet nyert minden. Volt valaki velem akiért bármit megtettem volna. Fiatalok voltunk és naívak. 

Már már a házasság is szóba került pár nap után. Ígértük, hogy mindig együtt. 

Gyűrűt is vettünk. Háromszáz forint volt darabja, de olyan masszívnak tűnt, mint amilyennek a szerelmünket gondoltuk. 

Csodás napok, várakozásokkal teli percek. Soha azóta nem éltem át ilyet. Nélküle soha. 

Voltatok ti már szerelmesek? 

Nem hinném. Ha az érzés nem tartott ötökké akkor biztos nem. 

Ha nem tölti ki szíved reggeltől estig, estétől reggelig akkor neked fogalmad sincs mi is az a szerelem. 

Nekem akkor ott megadatott. 

És akkor ott én elpuskáztam. 

És így indult útjára egy immáron lassan tíz éve tartó tigristánc amelyben hiába sérültünk mind aketten vagy ezerszer, mégis újra és újra felcsapnak a lángok benne és bennem. 

Ez valami több, mint akkor naív fiatalként hittem. 

Több mindennél. 

Több akárkinél. 

Szerelem. 

Bárki állítana mást erről az érzésről az önhibáján kívűl hazudik. 

Létezik ez az érzés és ez nem egy filmbeli csoda vagy szappanopera. 

"Csak szerelem"