Pesti Tamás Blogja

Csillagok fénye

újra szívemben,

Partot elérve

a vágyak szigetén

Csónakom ring már

szívedhez kikötve,

Lelkemben nincs más,

csak szerelem örökre.

2012. május 17.

Simogatja arcomat
a jácint illata,
Kint hó esik s Ő
a tavaszt hazudja.

Múló pillanat,egy
rózsaszín álom,
Magamba szívom,
újra megtalálom.

Sápadt levelek,
fodros kis szirmok,
Meséljetek még,
álomba hívtok.

Hisz a télben is
tavaszt várok,
Mert valóra válnak
a régi álmok…

S közben belehalunk
egy-egy ölelésbe,
Levegőt sem kapunk,
csak sóhajt cserébe…

Remegve vágyunk
újra egy csókra,
Mintha ez is
az első volna…

 2011. december 22.

Fenyő illat lépte koppan,
Frissen hullott hóban huppan,
Eltakarva minden gondot,
Titkokat, mit ki nem mondott.
 
Ajándékok sorakoznak,
Régi vágyak lopakodnak,
Feledtetve szürke múltat,
Összebújva csókok gyúlnak.
 
Kéz a kézben körben állunk,
Kicsi és nagy mind azt várjuk:
Szülessen meg végre mára
Ő, kit szívünk újra várja.

A bölcsek kövét nyaldosva
hihetném: az vagyok,
S szememben néha nem csak
a vágyak csillagja ragyog.

Szívemet olykor hideg szelek
edzik acélos színekben,
S piciny zugokra vágyom
gyermeki szívekben.

Bár nem tudják, értük izzaszt
a sokszor már fárasztó munka,
A tudást apróra váltom,
jövőbeni nyugodt álmukra.

Kéz a kézben sétálunk,
s fáradt léptünk koppan,
Csókra csókkal mélázunk,
- vallomásom csobban. 

2011.11.09.

Még zölden pompáznak
a platánok messze,
Még melegre vágynak
áprilist keresve.

Még virágban a balkon,
muskátlik rezegnek,
Nyitott ablaknál alszom,
álmomban nevetve.

Még melenget a nap,
mintha tavasz lenne,
Még biztatom magam,
csillag száll szememre.
 

Még kezed kezemben,
októberi estén,
Olvadnék testedben,
novembert feledvén.

2011. október 31.