T-BREAK

Átlényegülsz göndör hajfürtjeim
spirálba bújt tengelyén.
Romantikus kontyba szenderül
szíveden minden idegpálya,
és élvezed, ahogy Isten kezébe teszem,
napfénybe csókolt lelkedet.

Élmény veled minden menő próbálkozás,
mert a boldogság ékköveibe
csiszolva, motiválja a lényeget.
Tudjuk, hogy a szánk hangtenger templomán,
folyton forog a kis hepciás szélkakas,
de végül révbe ér, a 111 yard 5 csomó.
Szemfényünkben szökőárat lobbant
dörgölődző hullámaink nyílhegyén,
a viking hideg partraszállás luxusa.
Kiváltságos érintés ez - oltalom
szól kétéltű csendünk kopoltyuja,
mint szerelmes belső visszhang szerenád,
együtt szeretve pedig jó érezni,
hogy így hat ez a nézőpont reánk.

Ha a napsüti szádon
felturbékolt mosolyod
megadja nekem magát,
a szív - éj csendjén nem kell más,
csak az a sorsnavigált hely,
ahol a karod átölel.

itt a csendben bújjunk most össze
mint hernyóselyem forró teában az érzés
de a testünkre simult lelkünk lát

nincsen árnyékbolygó tapintás
a fehér isteni fény finomságán hallgasd
hogy ropog a hó a szívünk alatt

Feldobok egy humorzsetont
ráteszem a feketére,
és hagyom, hogy belelépj a gereblyébe.
Torx fejű csavarbiztos észjárásod
kikapcsol, de látod a sors-csillag álmod.
Most örülj, nem kell szólnod, megértelek,
és naná, hogy nem jegelem a helyzetet.