próbálkozások

Kérelem nélkül, én nem teszek semmit.
Érzelem nélkül, nem értek senkit.
Mit ér a józan ész,
ha felfogni nincs mit?

Félelem nélkül, én nem vagyok boldog.
Sérelem nélkül, örökké elbotlok.
Mért' van annyi szép,
ha értékelni nem tudtok?

Ezrednyi évet kihúzok ha kell,
ha segít, ha ez emel fel!
Emberöltő sem számít oly sokat
csak ember maradj, vagy cáfolat.
Nem tudok mondani semmi okosat,
hisz nem vagyok bölcs, nincs gondolat.
Csak hiszem ha teszem amit kell,
egy ezrednyi évet kihúzok,
ha segít, ha ez emel fel!

Minden zajban ott egy indulat,
minden hangban egy kis öntudat,
az összes szívben sok sok hangulat,
minden szóban egy-egy fordulat.

Részleteiben hangos az élet,
forog a kerék zajlik ha kéred.
Minden jelben van egy pillanat,
mely megfogott, mely megmaradt...

Suttog az esteli kéj,
lüktet a reggeli fény.
Furdal a felkelő nap,
ujjam az égre mutat.
Figyelj, a jelre ha,
hazudni merne hát
fegyverben várd,
másnap délben
kiömlő vérben.

Borzalmak estéje,
irgalmak vezére
ha összecsap csak
kín és borzongás
marad. Velünk
vagy ellenünk.
De mi nélkülük is
elmegyünk...

Minden annyira egyszerű, annyira más.
Folyton az a sok bonyolult vallomás...
Nem érzi senki, hogy olyan akár
a napfelkelte, vagy egy "kislakás"...
Minden meghitt, ha azzá teszed,
s szép lesz majd ha magadhoz veszed.
Gondoskodni a legszentebb dolog,
s egyben a legnagyobb gondod,
ha magdra veszed eme édes-terhet.
Álmainkból senki fel nem kelthet,
mert csak mi létezünk magunknak,
önző az ember, mégis tanulhat.
Figyelni az életben az embert,
mikor csellel nyeri meg a versenyt.
Milyen álnok is tud lenni,
mégsem tud szeretetet venni...