Sutyi blogja

esztelen milyen
meztelen a madárhang
földi hajnalon

hangfonatokat
tűz fehér felhők alá
feketerigó

folyton ismétel
s mégsem ugyanazt hallom
unt délutánon

nevetésed szegletes éle
belém hasít
mint tekinteted
barnás-zöld fénye
ahogy homlokom mögött nyilall

(megfelelni mindig
és mindenhol)

eltűnődöm
a volt
veled lét mit fial?
˝belőlem fogan˝
- e hang felel

majd bomol

-

megérte
szívből
átélni
téged?
ajkadon némaság honol
mint mindig

válaszom erre
a soha

hiszen csak keserűséget hozol
mikor édesre vágynék
mint egy mostoha
megtagadsz
tiltakozol

az igaz szeretet: megértés
te
ki csak a felszínnek élsz
nem érted most sem és
nem is fogod

szereteted
boltban vett ajándék
mondvacsinált okok
ünnepén

csak egy illattalan
látszatra nyíló pénzvirág
ami lelkedből
fakad

ha látlak talán még
elképzelem
utolsó ölelésünkben
ahogy szívünk
halovány fátylas köteléke
kettészakad

ugyanoda lépsz
ahová én
a hallgatás veled öltözködik
vén
megtört tekinteted sikítva
sorvad

szemed
arcodra olvad
pedig fiatalságod telje
ajkadat fedi
és virul

őrlődő
lelkeddel nem látod
hogy a Nap az égre pirul
mindaddig
még csak magadat
véled felfedezni
benne

a sarat állod
vagy nem állod
nélkülem
mindenki nélkül tengve
haldokolsz

Én nem értem, ha megbeszélünk valamit és azt az adott személy nem teljesíti, majd ígérget és nem tesz semmit, az vajon hogyan hat a lelkiismeretére? Úgy állítja be magát, mint nagylelkű adakozó személy, de közben nem tud mást nyújtani csak a látszatot.

Az ilyet köznyelven hangembernek nevezik!!!

Most közelebb ült
arcomra lehel, simul
a selymes tavasz.
Harsányan villan
csillogó tekintete
még téltől havas.
Mosolyt aggatok
a Nappal öltözködő
szikár-szép fákra.
Langyosodó szél
újra vállamra lehel
csak a múlt árva