Sunflower

"Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk. Rohan velünk a vonat. De meg kell tanulnunk lelassítani és megállni, meghúzni a vészféket és megérezni az élet valódi ízét. A boldogság ízét. Mert nem a karrier, a hatalom, a pénz tesz minket boldoggá. Hanem a mérhetetlen szeretet."

"Az életem örökös harc. Hol önmagammal, hol a világgal. Folyton harcolok, néha elesek, de mindig talpra állok. Az életem szép, csak nem mindig veszem észre. Ott a boldogság egy pillantásra, de elrohanok mellette. Mindig rohanok, folyton-folyvást, sosem engedek szabad szárnyat az érzéseimnek. Sosem hagyom magam szárnyalni, utat törni a felhők közé, csak zuhanok és zuhanok egyre lejjebb, míg elnyel a legsötétebb barlang. Ez játszódik le ott bent. A szívemben. De aztán jött valaki, aki kötelet dobott a barlangba. Kimásztam, de a lábam megcsúszott, és újra zuhantam egyre lejjebb. Lentebb mint eddig voltam. Csalódtam. Újra. De ott az a csupa szív férfi, aki lefelé néz a sötétségbe, azóta mióta először leestem. Én nem veszem észre, mert minden áron ki akarok jutni, és az előző megmentőm keresem. Pedig ő már messze jár. Kiabálok, onnan a mélyből, azt hiszem, senki nem hallja. De ő ott van. Ő hallja. Mosolyog és kinyílik a szíve. Hoz egy kötelet. A lelkéhez kötözi és leugrik hozzám. Nem látok semmit, a fény elakadt valahol útközben. Csak a szívverését hallom, ahogy egyre közelebb ér. Csupaszív férfi, azóta szeretlek, mióta megláttalak. Amit ott tettél értem a sötétben, sosem feledem el. Minden gondolatom te vagy, te hangzol szívemnek minden dobbanásában, téged hallak, ha fúj a szél, és téged látlak mikor álmodom."