Sorsfelelősség

Steel•  2015. április 27. 18:05

Odakint tavaszi fény ragyogta be az utcákat. A kertváros finomabb ritmusban lüktetett, mint a panel. 

Itt beléfészkelődthetett a csönd, és ő a csöndbe. Gyakran találkozott tekintete a tegnapéval, abból is
Édesanyja pillantása kulcsolta mélyét az övébe...
Emlékezett, mit hordott vállain hosszú idők útján, értük igyekvőn, fáradást a gondoskodás mögött
eltakarón.
Az Ő történelme, története...Évtizedeken át viselte méltósággal, emberi, néha emberfeletti erővel
férje alkoholbetegségének súlyát, szégyenét, és sebeit, fájdalomütéseit, képletesen, és a szó teljes
értelmében is, mindig gyermekeit védelmezőn. 
Ma már értette, tudta, Anyját sokáig a félelembilincs is fogta, amit apja kovácsolt lelkére, az agresszivitás
sötét erején, fenyegetőn...Mégsem tudott valójában Anyja fölé kerekedni, mert Édesanyja ebben 
a végtelennek látszó éjszakában is tudott hajnalt hozni. Ő maga volt a hajnal. A család szivmelegsége
a hidegekben, isten ujjhegyérintése, mely összeért az övékkel, és a hitet megtartotta a holnapért...
Édesanyja volt a Nap, a kacajok nyara, kötszere, puha gyolcsa gyermekkorukon ejtett vágásoknak.


Asszonyként és Szülőként, mig szabadságot nem érlelt számukra a változás, önmagán felül kitartott.
Szóval, tettel, pillantással sem éreztetve véreivel amit Ő tapasztalt, amit ott belül meggyötörten
elkönnyezett, álmodva csupán a más lehetről, a neki is majd szebb lehetről. Bármit élt meg, bármekkorát
csapott lélekhátán az apjuk melletti kimerülés, és létkin, őket annál jobban óvta ezek megismerésétől,
és sosem engedte rajtuk lecsapódni a tehetetlenség bánatdühét. Sőt...szeretete felülemelkedett mindenen,
emberséggel, s olyan bátorsággal, gyöngédséggel, melyre csak egy Szülő, egy Anya lehet képes.
Hiszen tudta, az Ő sorsa, felelőssége, e földből, e vidékről, ilyen "természeti viszonyokból" mivé, hogyan nő,
fejlődik az Élet - Belőle...az Ő sorsfelelőssége, szeretete teremthet gyermekeiben Életet, Szivben, emberi 
voltjukban, vagy hozhat halált, ha lénye, énje az árnyak markába szorul...
És Édesanyja saját lényéből nekik adott mindent, mi Élőként, Élni, az Élethez kell...utolsó lélegzetéig
tiszta tenyérrel nyújtotta a legtöbbet, mit Szülő gyermekének kezébe tehet.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametisz2015. április 27. 21:22

Lélekhangjaidat olvasva átérződik szíved mélységes szeretet szépsége!

Törölt tag2015. április 27. 19:11

Törölt hozzászólás.

skary2015. április 27. 18:30

ó a női lelkek mélyek :)

Kicsikinga2015. április 27. 18:25

Őszintén kérlek, ne haragudj rám, de nem szeretném megzavarni ezt a gyönyörű imát, mert ez az!
Nekem az.