Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emberi kínság
Steel 2017. június 26. 09:17
Mint a szívkaptár, úgy zsong körül a nyár,
pipacs-álmokat ringat az alkonyat,
sok fűzöld harmatpántlikában jár,
fényrózsafák rétvállakra hajolnak.
Hallani, amint egy kócsag viribül,
és fecske szolmizál a rigófüttyel,
fülelem én, de nem értek csiripül,
így maradok a megoldatlan üggyel.
Pedig súgózik a nyírlevél, a nyárfalomb,
a pára bodzavirága szirmot bont,
az élet ősmagvait őrzi a domb.
Minden temetőgalamb egy csillagpont,
csak az ember itt a félre varrott gomb,
el nem ér se égi, se belső Napot.
eklektika2017. június 27. 21:04
Nagyon jó, gratula!
merleg662017. június 26. 22:51
...szerintem az ember csak simán tévelygő...hiszen szabad akarattal rendelkezik, de nem tudja mire és hogy használja...égbe vágyik, de sárban tapos...csak a pénz istene a számára elfogadható...nagyon szép szonettedhez szeretettel gratulálok.
Pflugerfefi2017. június 26. 12:04
Tuti félrevarrott gombok vagyunk! Tetszett!
Törölt tag2017. június 26. 11:20
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. június 26. 11:18
Törölt hozzászólás.