Emberi kínság

Steel•  2017. június 26. 09:17


Mint a szívkaptár, úgy zsong körül a nyár,
pipacs-álmokat ringat az alkonyat,
sok fűzöld harmatpántlikában jár,
fényrózsafák rétvállakra hajolnak.

Hallani, amint egy kócsag viribül,
és fecske szolmizál a rigófüttyel,
fülelem én, de nem értek csiripül,
így maradok a megoldatlan üggyel.

Pedig súgózik a nyírlevél, a nyárfalomb,
a pára bodzavirága szirmot bont,
az élet ősmagvait őrzi a domb.

Minden temetőgalamb egy csillagpont,
csak az ember itt a félre varrott gomb,
el nem ér se égi, se belső Napot.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

eklektika2017. június 27. 21:04

Nagyon jó, gratula!

merleg662017. június 26. 22:51

...szerintem az ember csak simán tévelygő...hiszen szabad akarattal rendelkezik, de nem tudja mire és hogy használja...égbe vágyik, de sárban tapos...csak a pénz istene a számára elfogadható...nagyon szép szonettedhez szeretettel gratulálok.

Pflugerfefi2017. június 26. 12:04

Tuti félrevarrott gombok vagyunk! Tetszett!

Törölt tag2017. június 26. 11:20

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. június 26. 11:18

Törölt hozzászólás.