Alkonyok ősz-csöndjén

Steel•  2015. október 4. 11:32

Összeszűkülnek lassan a fénypupillák,
pernyeszürke utcákon selyemhideg

ling-leng, megannyi árnyrészegség billeg

a lámpák alatt. MEgszületnek szél-lilák,


csillagkandallók nem fűtik azt, kinek

pokróca csak köd... Fagygubók pattannak,

mig ölelés-meghittségek alszanak

házmelegben, itt kihűlnek a szivek...


Magányderes halántékon fe-fellüktet

a múlandóság, hiszen a sötétben

óriássá nő a kor köpte embertelenségben

a hontalanság. Elfásultan csügged


az életváll, az ősz nyirkos szemmel néz :

a holnapremény e fronton oly kevés, 

és a másokért a valamit tevés,

nem mozdul a csönd ölébe ejtett kéz...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2015. november 6. 13:27

Klára, István, köszönöm figyelmetek és gondolataitok!

Bugatti3502015. október 5. 06:19

fe-fellüktet...fel- fellüktet.... a gondolatod képei, szomorún búsan törnek elő...mint a menekültek, a szögesdróton...

MKKlara2015. október 4. 16:49

"óriássá nő a kor köpte embertelenségben
a hontalanság. Elfásultan csügged

az életváll, az ősz nyirkos szemmel néz :"

Sajnos, valós életkép... és nagyon szépen irva! :)

Steel2015. október 4. 16:22

Imre, sajnos egyre inkább :-(

petruchio2015. október 4. 12:10

nem mozdul...béna lesz...