Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alkonyok ősz-csöndjén
Steel 2015. október 4. 11:32
Összeszűkülnek lassan a fénypupillák,
pernyeszürke utcákon selyemhideg
csillagkandallók nem fűtik azt, kinekpokróca csak köd... Fagygubók pattannak,mig ölelés-meghittségek alszanakházmelegben, itt kihűlnek a szivek...
Magányderes halántékon fe-fellükteta múlandóság, hiszen a sötétbenóriássá nő a kor köpte embertelenségbena hontalanság. Elfásultan csügged
az életváll, az ősz nyirkos szemmel néz :a holnapremény e fronton oly kevés, és a másokért a valamit tevés,nem mozdul a csönd ölébe ejtett kéz...
Steel2015. november 6. 13:27
Klára, István, köszönöm figyelmetek és gondolataitok!
Bugatti3502015. október 5. 06:19
fe-fellüktet...fel- fellüktet.... a gondolatod képei, szomorún búsan törnek elő...mint a menekültek, a szögesdróton...
MKKlara2015. október 4. 16:49
"óriássá nő a kor köpte embertelenségben
a hontalanság. Elfásultan csügged
az életváll, az ősz nyirkos szemmel néz :"
Sajnos, valós életkép... és nagyon szépen irva! :)
Steel2015. október 4. 16:22
Imre, sajnos egyre inkább :-(
petruchio2015. október 4. 12:10
nem mozdul...béna lesz...