Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Vágy és valóság
Steel• 2017. június 22. 08:30
Ahogy figyel a szem, és észlel a szív,
fénytajték árad, hajnali dagály,
s a belső horizontról születik a szín,
az összes felhő húzódó kék apály.
A pillanat trambulin, ég-ugró gyermek,
majd árnyékok hintalován játszik velem,
míg csillagok tündérporát elcsenem.
Most látszanak igen, a mennybéli rendek,
lombkacajt röppent a kölyök kedvű szél,
napsugár-limonádét önt pár angyal,
majd capuccino-alkonyt annak aki kér,
koncertet is ad, madár-énekkarral.
Szódacsöpp-holddal pezsdül fel az éj,
párállást lehel a szerelmes csókmeleg,
s már földre leng az univerzum-karéj,
belőle ezer világ szembogara dereng.
Így lát a szív, és így él a bent. Lélegzőn
szépet, és teremtve a nem is mesét,
a belső mosolyhoz végül megérkezőn.
csillogo2017. június 26. 08:11
Ez a vers csoda - átéltem már többször ezt a "Mosolyt"! Ez egyenlő a lelki békével - ezt csak az élheti meg, aki elégedettséget érez a szívében és elfogadást... és aki jelen van... köszönöm kedves Steel!
merleg662017. június 22. 22:06
Így lát a szív, és így él a bent. Lélegzőn
szépet, és teremtve a nem is mesét,
a belső mosolyhoz végül megérkezőn.
...de a belső mosolyhoz, belső béke is kell, amit csak a kiegyezés önmagunkkal segíthet elő...szóval nem olyan egyszerű oda eljutni, de érdemes. Gratulálok szeretettel remek versedhez.
skary2017. június 22. 16:37
óh az a belső mosolyom :)
church732017. június 22. 09:55
Szeretem vers!