Mindig tavasz

Steel•  2014. június 17. 14:25

Szeretem ezt a mindig tavaszt, mosolyod

hajnalderűjét, és hogy a mindennapok

ajtaján lépve én vagyok az otthonod.

Régen a sors úgy cipelt, mint hitehagyott

koldusát, mert nem zsongott bennem érzések

májusa. Most, épüléseinket látva,

szirom-ölelésünkre a rét is féltékeny...

Szeretem, ahogy csillagpitypangok száza

szállong az esthatár árnyai fölé,

és mi tenyérsimulásban nézzük őket,

hogy fénylenek a tiszta Hold-mező köré.

Méhbúgások halkulón hozzák e csöndet,

kelyhét bezárja a tuli-alkonyat is,

pirulásai rőt parázzsá égnek,

s a barkák szétsóhajtják neszeik...

Szeretem ezt a mindig tavaszt, Veled.

Illatod akácvirágait szívemen

nyílni, s hogy mint orchideát tart a kezed,

hogy vad tövisek között is élhessek idelent.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. július 15. 10:02

Bea, viszont :)

Steel2014. július 15. 10:01

Kata, köszönöm...erőlködve nem is tudnék írni. Csak ahogy születik...hagyom magától...ölelünk mi is Téged!

Steel2014. július 15. 10:00

Marika, ölelünk mi is, és köszönöm!

beam2014. június 18. 08:14

Ölelésem!

mystynekatika2014. június 17. 22:25

A sorok természetes egymásba simulása, a könnyed versszületés jele.
A teljesség élményét adod ezzel a verssel!
Ölellek!
Kata

csillogo2014. június 17. 22:14

"Szeretem ezt a mindig tavaszt, Veled.
Illatod akácvirágait szívemen
nyílni, s hogy mint orchideát tart a kezed,
hogy vad tövisek között is élhessek idelent."
Ismét egy gyönyörűség!Gratulálok és ölelésem!

Steel2014. június 17. 16:18

Erika, köszönöm :)

Steel2014. június 17. 16:18

Sea, hát ez most így jött :) Egyszer tán átírom, volt már rá példa, aztán télleg jobban ízlettek a sorok nékem is :) Köszönlek!

BakosErika2014. június 17. 15:47

Régen a sors úgy cipelt, mint hitehagyott
koldusát, mert nem zsongott bennem érzések
májusa....

Lelket megérintő, szép vers.
Tetszett, szerettem.
Gratula.

Törölt tag2014. június 17. 14:31

Törölt hozzászólás.