Spirit blogja

IGAZ BARÁTSÁG

Ez a kép nem valóság,

Csak a valóságnak mása,

Mely emlékeztetni tud,

Egy igaz barátságra.

A SZÍV NEM FELED

Ne hidd, hogy feledni foglak,

A sors bár messze elvet,

Téged a szívembe zártalak,

A szív pedig nem feled.

CSAK TÉGED

Kívánok a temetőbe pihenni,

Ott ahol a szívem nem fog dobogni,

Azt mondják ott is van élet,

Ott sem fogok mást szeretni,

Csak téged.

TUDNI KELL FELEDNI

Nem mondom, hogy szeress engem,

Nem mondom, hogy emlékezz rám,

Ha szíved nem ezt súgja,

Úgy is hiába mondanám.

Ha megtanulsz az életben szeretni,

Tanuld meg, azt legtöbbször el is kell feledni,

Mert aki tud szeretni, de nem tud feledni,

Annak sokat kell az életben szenvedni.

FÁJ A SZÍVEM

Fáj a szívem,mert nem vagy velem,

Szerelmem irántad sohasem feledem.

Te vagy az egyetlen, kit mindíg is szerettem,

Te vagy az, kit örökre megőrzök szívemben.

Pillantásod fáj, ha szemembe nézel,

Mert tudom, hogy csak megvetés, mit szívedben érzel.

De talán idő múltával lelkedben leül a harag,

S a gyűlölet helyére irántam szeretet árad.

Múltunkra visszanézve, most látom,

Hogy mennyire gyűlöltél,

S én naív meg azt hittem szerettél.

De  lelked viharzó tengeréből soha ki nem vetettél.

10DOLOG AMIT GYŰLÖLÖK BENNED

Gyűlölöm szavaid,a hajad, s mit érzel,

Gyűlölöm ahogy nevetsz, azt is ahogy nézel.

Gyűlölöm a cipőd,s azt is, ahogy átjár tekinteted tőre,

Gyűlöletetm oly kevés, hogy rímet hányok tőle.

Gyűlölöm,gyűlölöm ha hazudsz,s azt is gyűlölöm ha nem,

Gyűlölöm ha miattad nevetek vagy ha könnyes lesz a szemem.

Gyűlölöm, ha nem hívsz, ha nem nézel felém,

Gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek,

Egy cseppet sem, szemernyit sem,

Nem gyűlöllek én.

 10DOLOG AMIÉRT SZERETLEK KEDVES

1.Mert nagyon kedves vagy.

2.Mert el mondhatom örömömet és bánatomat.

3.Mert tudod mi a jó nekem.

4.Mert egy Angyal vagy.

5.Mindíg mellettem vagy.

6.Mert mindíg megosztod titkaidat velem.

7.Mert imádom a mosolyodat.

8.Mert nagyon szeretsz.

9.Mert aranyos vagy.

10.Mert nagyon kedves barát vagy.

Kit a legjobban szeretsz

Csendes kis kápolnában ereszkedjél térdre,

S kit a legjobban szeretsz,

imátkozzál érte.

SZERETLEK ÉN

Egy perc is elég, hogy valakit megszeressünk,

De egy élet is kevés,hogy azt elfeledjük.

Az élet bármily nehéz, bármily mostoha,

Szeretni megtanít, de feledni soha.

Ki tudja látlak e még téged?

Fogadd hát e két szót:Isten véled!

Az idő múlik, de a szívem nem feled el soha,

Elmondani jaj de nehéz, hogy mit érzek én,

Pedig csak két szó:Szeretlek én!

KI AZT MONDJA

Ki azt mondja imád,

Ne hidd el szavát.

Ki azt mondja szeret,

Talán igaz lehet.

De aki rádnéz, hallgat,

Nem beszél és nem szavalgat,

Annak add egész szíved,

Mert az tisztán és hőn szeret.

IDEGEN BARÁT

Számíthatsz rám és én is rád,

Bízunk egymásban, ez a szabály.

Olyanok vagyunk, mint a város,

Zúgó zajos, vidám,de mégis magányos.

FÉNY VAGY TE IS

Fény vagy te is

Fény vagy te is,

Lobogj hát,

Melegíts és égess,

Hinned kell, hogy a világ,

Teveled is éhes.

ISMERETLEN

Szavaidban a fájdalom,

Minden éjjel álmatlan.

Valaki,ami váratlan,

Teljesülhet a vágyakban.

A vágyak talán mélyről jönnek,

talán nem is ismerem,

nem látom,de átölelnek,

Ez az érzés kell nekem,

Egy pont a szívemben,

Ami fontos az életben.

Csak egy érzés kell nekem,

Arcom a kezembe temetem,

Érzem az illatod és mosolygok,

Majd rád gondolok és szorongok,

Te még nem ismersz engem,

nem vagyok más csak egy ismeretlen.

AZ IDŐ A GYÓGYÍR

Mit oly sokszor kerestem,

végre megtaláltam,

Bár nem tudom, ez volt e a vágyam.

Ha nem ront el semmit sem az élet,

Akkor holnap is boldogságban élek.

Furcsa ez az érzés,

Néha kicsit fáj is,

Bár azt hiszem csalódtam már is.

Ha holnap is így fogok érzeni,

Némán fog a szívem vérezni.

De ez a seb gyógyítható fajta,

és az idő a gyógyír minden bajra.

SZERETLEK

Egy rövidke szó,mit kimondani nehéz,

Főleg neked,kit elérni oly nehéz.

Úgy szeretném elmondani,

De félek,hogy te mindezt nem érted.

Lelkem örül ha csak egy pillanatra látlak,

De mikor nem vagy velem, elemészt a bánat.

Sír a szívem, kérlel a szám,

Ám hiába minden csak magány néz le rám.

Szeretlek őszintén, kívánlak teljesen,

Oly üres nélküled az életem.

Szeretném,ha te is rájönnél kedvesem,

 nélküled nincs értelme annak, hogy létezzem.

HIÁNYZOL

Ülök a tóparton és nézem a vizet,

Várom a pillanatot,mikor újra láthatlak téged.

Tudom messze vagy most, nem lehetsz itt velem,

De jó lenne,ha átölelnél és azt mondanád szeretsz,

Szeretném újra megfogni a kezed,

De nekem csak a tópart van itt,

és a víz,halak,nádas,téged nem helyettesít.

Mégis elbűvöl   ez a gyönyörű táj.

Még akkor is,ha szívem nagyon-nagyon fáj.

Fáj,mert hiányzol,mert nem láthatlak,

És a nyárból még oly sok idő maradt,

De ha eljön az ősz végre együtt lehetünk,

Csak ez tartja bennem a lelket,de már ez is kihül.

Szívem magányos,hiszen mindenem te vagy,

Szeretlek és ez az érzés bennem örökre megmarad.

HÁT EZT KAPOD

Sz emednbek fénylő sugarát,

E lmerengve nézem át.

R ajtad kívül szeretni mást nem tudok,

E lfeledni

T éged képes nem vagyok.

L ásd,hogy mit akarok,megtudod, ha

E gybe olvasod hát ezt

K apod:Szeretlek!

AZ ÉLET BÖRTÖNÉBEN

Nem tudta a kislány azt,

hogy élete zátonyra fut,

hogyminden, miért küzdőtt,

most a végtelenbe jut.

Poros,kicsiny lábát

Sok száz tüske szúrta,

Vérző szívét többé,

Egy remény sem húzta.

Nem tudta a kislány,hogy merre,

Indul  és mi lesz ezután,

Hová hajtja zúgó fejét,

Egy magányos délután.

Csak sietve hagyja itt

 a múltat örökre,

de a viharos szél,

Könnyet hint szemére.

Ám a homályból feltekint,

a csillagos égboltra,

És emlékei mámorát,

újból veszni hagyja.

Elrepült az utolsó,

az egyetlen remény,

mert ridegen kialszik,

egy fájó égi fény.

ELMENTÉL

Csendességgel tűntél el,

S míly sötét az éj,

ha a vakító világot,sötétség váltja fel,

Keze könnyet vet szememre,

csak széttépett nyomod látni szerelmem.

REMÉNYTELENSÉG

Van egy álom, ami elkísér,

Látom a szemedben, hogy nincs esély

Mint egy árnyék úgy lépsz tovább,

Ahogy a felhőt a szél fújja tovább.

Nézem az arcod,hogy mit mesél,

de szemed barátságról beszél.

Mond,hogy nem hiába várlak,

mond,hogy álmaim valóra váltod.

Eltűnsz a fényben egy perc alatt,

Eltűnsz és én hiába vártalak.

Tovaillan a remény is veled együtt,

S az úton tovább  külön megyünk.

A SZOMORÚ KÖLTŐNEK

Az idő múlik, fut,szalad el velem.

Mi lelte hő szavaid, mond hát el nekem.

Hová lett az ezernyi kérdés,

Hová lett a gyermekes féltés,

A közös vágyak,izgalmak,s álmok,

Mi hozza szívedbe e mély szomorúságot?

Miért vetsz el engem és a közös perceketL?

Miért nem dalolsz nekem szívből szóló verseket?

Mond mi lelt?

MIÉRT IS NE?

Miért is ne lehetnénk egy pár?

Melletted megöregedni nem volna kár.

Szét nem választana minket, ember,

hatalom, s idő ereje,

Majd pedig közös sírban nyugodnánk,

Én és te.

SZERESS

Szeress, mert rövid az élet,

Szeress, mert sreretlek téged.

Szeress, hogy boldog legyél,

Szeress, nehogy egy életet tönkretegyél.

Szeress,hogy viszont szeresselek,

Szeress, hogy tudjam szerethetlek.

Ameddig szeretsz, addig élek,

Szeress sokáig, mert meghalni félek.

HIÁNYZOL

Azt a boldog percet feledni nem tudom,

Mikor édes csókod égett arcomon.

Karomba fűztelek, arcom tűzben égett,

Éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.

Selymes, puha kezed simogatta arcom,

S amikor rádnéztem, remegett a hangom.

Te hozzám szóltál, csillogott a szemed,

Megkértelek, ne aggódj te értem,

Mert betartom amit ígértem.

Nem adom a szívem senki másnak,

Megtartom a szívem szíved péárjának.

Ha a távolból is írtam ezt a verset néked,

Jusson eszedbe, ki nagyon szeret téged.

NEM MONDOM

Nem mondom, hogy szeress,

Sem, hogy emlékezz rám,

Ha szíved nem ezt súgja,

Úgy is hiába mondanám.

A MÚLT

Emlékszel?

Mikor gyermeki áhitattal

Csodálkoztunk el a világ dolgain,

Mikkor még  az égre tekintve ezernyi óriást

láttunk a felhők mögött meglapulva.

Vagy mikor virág-tenger közepedte cseréltük

ki titkainkat egy forró nyári napon.

S mikor ketten sétáltunk a holdfényes éjszakába.

ÉBREDÉS

Megláttam és megszerettem,

Már sokszor esett meg velem.

Figyeltem és észrevettem,

nem engem szeret,

Vágyódom és reménykedek,

Egyszer enyém lesz,

De rájöttem, mert feléberdtem,

Egyszer vége lesz.

EMLÉK

Te mindíg mellettem voltál,

hisz együtt nőttünk fel,

Egy igazán kedves barát,

bár szörnyű emlékek.

Szemem újra könnyes lesz,

ha feldereng a kép,

melyre gondolni sem szép,

és mégis visszatér.

Tincsenként járta át a szél,

Selymes szőke hajad,

S tudtad miként suhan feléd,

a kegyetlen pillanat.

Ám te hagytad, hogy így legyen,

hiszen ott maradtál,

és a vonat csak jött csendesen.

Már rég erre vártál.

Miért tetted ezt, nem tudom,

de végül megtörtént,

Mégis hiába kívánom,

hogy bárcsak álmodnék.

Most erőt veszek magamon,

S letörlöm könnyeim,

Szörnyű, de arra gondolok,

Muszály felednem.

Lassan, de végül megnyugszom,

és megígérem neked,

az ez előtti szép napok,

mind itt maradnak velem.

És amikor eszembe jutsz,

majd ezekre gondolok,

mert akarom, hogy tudd,

velük boldog vagyok.

A KOLLÉGIUM MÁS

Ott mindíg lehet gondolkodni,

de ők nem értik, mikor elkezdek sírni.

Csak két hónapra gondolok vissza,

az arcom minden részét könny borítja.

REMÉNYTELEN SZERELEM

Szép szavakat suttog neked,

bókol, hogy milyen szép a szrmed,

Elbűvöl mosolyával,

S egy szál piros rózsával.

Észre sem veszed,

Hogy csak rajta jár az eszed,

Nem tudod kiverni a fejedből,

s nem is tudsz olvasni a szeméből,

Álmatlan éjszakák,több száz levél,

De rádöbbensz ez egy reménytelen szerelem.

CSAK AZ EGYIK

Azt hittem ez a szerelem,

és értem,

Hogy elmegy attól féltem,

másé lesz,ez  megsértett,

ez a szerelem.

Volt egy fiúés egy lány,

két külömböző más világ,

mégis eggyé forrt,eggyé vált,

pedig szüleik tiltották.

Látod ez a szerelem.

Én tudtam mi a szerelem,

alig vártam,hogy lássam,érezzem,

jöjjön hozzám,jöjjön végre,ez a szerelem.

S jött egy borúbb nap,mikor kezét drogos tűvel megszúrta,

kettejük között ami volt,

az most ketté vált,

mert egyikük  már más világban járt.

Azt hittem ez a szerelem,

ráébredtem tévedtem,

őt hiába kérleltem, a rossz útról térjen le, jöjjön vissza hozzám,

de ő folyton repült,szált,

más világban járt.

Látod ennyit tesz a drog,

egyikük szíve már nem dobog,

és a föld csak forog,forog.

A kapcsolat véget ért,

nem maradt más csak a könnyáztatta sok kép,

de a szerelem még most is él.

LÁTOM

Látom rajtad a szenvedés morzsáit,

Látom a vonásaidban megbújó szörnyeteget,

látom a szemedben a keserűséget,

látom rajtad a félelem kínjait,

látom benned a rossz utakat,

de benned a rosszat, az őrültet mindenki látja,

de én látom benned a szépet,

mi a szenvedéstől eltompult,s kiégett.

De mindíg ott ragyogott benned,

végleg nem tűnt el soha,

a szeretet sikolya.

CÍM NÉLKÜL

Te vagy a szél, s én a Nap szeme,

Ha majd egyszer kopogtatok ablakodon,

megkérlek engedj be,

Felmelegítem majd a lelkedet,

a kandallódban lángra lobbantom

majd a tüzet.

Utánna ülj a hintaszékbe,

de előbb tedd azt a kandalló elébe,

Kémleld a lángot,

S majd meglátod,

ahogy ég a fa, a rőzse,

oly gyorsan szállnak az

éveid előre.

Ne hagyd, hogy elmenjen,

melletted az élet,

Hinned kell,hogy neked is

érdemes élned.

Te, mint a szél szelleme,

elfújhatod a kandallóban lobogó

tűz lángjait,

amikor úgy érzed, hogy a sok hazugság,

körülötted szinte elvakít.

Amikor már álmodozni sincs az embernek kedve,

amikor utálkozva megy be a munkahelyre,

amikor úgy érzed, nincs tovább,

akkor megkérlek, mindíg

gondolj rám.

TE

Te vagy az életem, te vagy a mindenem,

veled álmodom, érted létezem.

Ha rád gondolok reggelente,

fájó könny szökik a szemembe.

Ha belenézek két szemedbe,

félelmet, vágyódást látok benne.

Én szeretlek téged, te kívánsz engem,

de a szerelmünk beteljesületlen.

Te nem fogsz soha úgy szeretni,

hosszú éjszakákon át csak szenvedni, remélni,

zokogva álomba merülni,

ha nem látlak téged, vágyóást érzek,

de nem szólok semmit,

semmit sem kérdek.

S ha találkozunk, titkon csak remélek.

Miért csinálod ezt, miért teszed ezt velem?

Amit én érzek, azt  komolyan veszem.

Te nem értesz engem, csak játszol velem,

de akkor is te  vagy a mindenem,az életem.

SZERETNÉK EGY KÖNNYCSEPP LENNI

Szeretnék egy könnycsepp lenni,

Két szemedben megszületni,

Végigfojni arcodon,

S meghalni ajkadon.

SZERESS

Titkold el szíved szenvedését,

Ne halld a sors gúnyos nevetését.

Sírni lehet, de nem érdemes,

Szíved bárhogy fáj csak nevess,

Csak gondolj rám és szeress!

BOLDOG VAGYOK

Megfognálak, de nem hagyod,

Adnék neked, nem akarod.

Nem látlak, mert közel vagy,

Messzire mész,velem vagy.

Rád gondolok, hiányzol,

Rád nézek és nem látszol.

Átlátszol, de szilárd vagy,

Nincs testem és te sem vagy.

Szeretlek és szabad vagyok,

Velem vagy és én boldog vagyok.

KÉSŐ

Megláttalak téged,

Te délceg, helyes srác,

Először nem tudtam, mit érzek,

Mi ez az érzés,

Csak későn éreztem rá,

E furcsa érzésre,

Későn tudtam meg,

Szeretlek téged.

késő volt már hozzá,

Mert eltelt az idő,

S te nem szeretsz,

Érzem, ez fáj nekem,

Nagyon fáj.

MIKOR

Mikor az első könnycsepp legördült arcomon,

Mikor észrevétlenül eltűntél egy hajnalon,

Mikor a szívem törted össze egy szép napon,

S mikor végleg elmentél,

Elvitted tőlem a fényt,a napot.

BÁRCSAK

Csak téged akarlak látni,

CSak egy percre, hisz évek óta epedek,

A szerelem tengerén hánykódva,

Keresem kikötőjét szívednek,

Egy kaput, egy ösvényt, hogy megszerezzelek,

Csak titkon figyellek,

Lépéseid, mozdulataid, szavaid,

Keresem szüntelen.

Csak egyre tudok gondolni már,

Bárcsak örökre magadhoz láncolnál.

Csak veled akarok lenni,

karodba melegedni,

ajkaid megérinteni,

látni szemeidet csillogni,

szíved hangosan dobogjon,

halljam zakatolását,

kezed gyengéden símogasson,

érezzem tapintását.

MESE

Miért volt az, hogy beléd szerettem,

mikor kezed kezemre tetted,

Könnyes szemmel néztelek téged,

S úgy éreztem magam,

mint a mesében.

De ennek a mesének hamar vége lett,

Te becsuktad előttem édes kis könyvedet.

VÁRTALAK

Vártalak,de te nem jöttél,

Kértelek, de te nem tetted,

Csak élted az életed,

Velem nem törődtél.

A sorsom nem foglalkoztatott,

Pedig én szerettelek,

De téged ez nem érdekelt,

Az eszed másfelé kalandozott.

Most azt kell kívánnom,

Oly boldog légy,mint én,

Hisz nekem te adtad a boldogságot,

de én nem adhattamazt.

Nekem te adtad a boldogságot,,

Engetted, hogy szeresselek,

Szerettelek, most is azt teszem,

S arcod elfeledni nem tudom.

HA TUDNÁD

Tudod, hogy fáj nekem, ha nem látlak?

A szívemet mennyire fojtogatja a bánat?

Mert nem tudom, mit csinálsz,

S hogy merre jársz.

Tudod mit élek át, ha a szemem téged meglát?

Karjaidba futnék, ha tehetném,

Életem leélni veled szeretném.

NÉHA

Örömmel hinnék,

Mindenben, amit mondassz,

mert olyan szépen hangzik,

De ha tényleg akarsz engem,

Akkor lassan közeledj,

Hiszen vannak dolgok, amit nem tudsz rólam.

HA MAJD FELRAGYOG A NAP

Mikor nem vagy itt velem, úgy érzem,

Az orkán sodor el a semmibe,

Ilyenkor szeretném, ha karod,

Szorosan átölelne.

Ajkad ajkamhoz érne, s közben,

Azt suttognád: Szeretlek...

majd az orkán szél, mintha itt sem lett volna,

Helyette felragyog a nap,

Hisz új szerelem teljesült be ma.

CSAK VELED LÉTEZEM

Régóta lappang már egy gondolat a fejemben,

Egy aprócska dobbanás a szívemben.

Kimondani nem könnyű, s én mégis megteszem,

Mert tudnod kell, s érezned: csak veled létezem.

Nappalom és éjszakám oly régen egybefolyt,

Őrjítő a levegő, úgy érzem majd megfojt.

Hogy mindíg velem vagy csakis azt képzelem,

S a világba kiáltom: Csak veled létezem.

ÉRTED ÉLEK

Amikor rád nézek szenvedek,

Szenvedek, mert nem vagy mellettem,

Az élet nélküled oly üres,

Nem vagy itt és ez félelmetes.

Már nem érzem a csókod ízét,

Már nem látom a jövőnk fényét.

Sírok éjjel és nappal érted,

Szeretnék örökké élni véled.

Érted élek, s szeretlek téged.

ESÉLY

Távol vagy tőlem,

mint földtől az ég,

bocsájtsd meg kérlek,

hogy szívem,

mégis csak érted ég.

Simogató pillantásod,

mint tavaszi napsugár,

úgy vágyom rá akárcsak,

rejtekén a kismadár.

Bárcsak egyszer,

elmondhatnám,

szemtől szembe,

Szeretlek,

S bárcsak erre átölelnél,

én is viszont szeretlek.

De ez csak egy álom,

mely szövődik éjszaka,

s valósággá sosem válik,

lelkemnek bánata.

Bizony bánkódom miattad,

éjszakánként eleget,

de tudom, nálad esélyem sose lehet.

Remény

Sok idő telik el, míg újra látlak,

Ha eljössz, két karomba zárlak.

De most egy világ dőlt össze bennem,

a dolgok nem úgy történnek, mint elterveztem.

Nem jöttél, hidd el ez nagyon nehéz,

De soha nem hagy el a remény,

Reménykedem abban, hogy újra látlak,

eljössz hozzám és két karomba zárlak.

Mi a szerelem

A gondolatok messze szállnak,

elhagyják a messzi tájat.

Arra gondolok, ki mindíg is megvetett,

S én naív meg azt hittem szeretett.

De mást mondott, mint amit érzett,

Ezzel megbántott, s megalázott végleg.

Bíztam benne, bár nem kellett volna,

Ő elfelejtett, de én nem mondtam le róla.

Vágytam rá, hogy miért nem tudom,

De rájöttem, hogy olyan fiút szerettem,

aki nem tudja még, mi a szerelem.

Szeretlek téged

Szeretlek édes,

Szeretlek téged,

Szeretni foglak,

Amíg csak élek.

Kezem reszket,

Szívem nehéz,

Szeretlek téged,

Ennyi az egész.

Csupán időre van szükségem,

De amit igazán akarok,

Hogy szorosan ölelhesselek,

Veled legyek éjjel, nappal,

Remélem, hogy vársz rám,

Ha szeretsz, bízz bennem és tiéd leszek.

Keresem a szerelmet

Szerelem fénysugara,

érintsd meg a lelkem,

Csodálatos érzés,

szüless meg bennem.

Érezzem, hogy szívem forró és hevült,

Mely eddig elkerült.

Legyen valaki, ki gyöngéden betakar,

Rám mosolyog és csak engem akar.

Mit ér a csók

Mit ér a csók, ha kérni kell,

Mit ér a vágy, ha félni kell.

Minek a vágy a szenvedés,

Ha hiába várlak én.

Minek a csend, a félhomály,

Ha társa nincs a szívnek csak fáj.

A boldogság talán sosem jön,

A szemből csak hull a könny.

Mond mit kell tennem

Mond mit kell tennem,

hogy hozzám tartozzál?

Milyen áldozatot hozzak,

legfőbb célomért,

Hogy te igent mondjál?

A világ kincseit hordjam,

lábaid elé?

Esetleg építsek palotát,

Amely csillogó tárgyakkal

tör a távoli ég felé?

Vagy egészen kevéssel is beéred?

Elég lenne csak annyi,

Ha teljes szívemből szeretlek téged?

Igaz szerelem

Bárcsak tudnád mit érzek irántad,

Szívemmel, lelkemmel vágyódom utánad.

De feledni a titkot nem merem, s talán,

Nem is akarom, őrült szerelem ez,

Vágyom rá, hogy megérints gyengéden,

hogy úgy ölelj, ahogyan még senki sem.

Vágyom rá, hogy úgy csókolj, hogy szívem,

verjen hevesen, hogy érezzem, ez az igaz szerelem.

Téged választanálak

Az esti csendben, hogyha válni kell,

kicsit a szívem viszed el.

Oly sok ember él, szeret, remél,

velünk együtt örül a nyárnak,

de én milliók közül  ezerszer is téged választanálak.

Csak egy kis odaadás

Szeretnélek megölelni jó erősen,

szeretnélek megcsólolni, finoman, gyöngéden.

Szeretnék hozzádbújni, ha szomorú vagyok,

elmondani neked, minden gondolatot.

Elmondani,mi nyomja szívem,

s vígaszt találni ölelésedben.

Szeretném, ha bíznál bennem,

hogy gondolatod megoszd velem.

Nem kérek én semmi mást,

Csak egy kis odaadást.

Nagyon jó veled

Soha el ne tévedj, ha hív a nagyvilág,

soha el ne engedj, szükségem van rád.

Veled alszom el,bárhol is jársz,

ha egyszer megfogtál vigyázz rám.

Téged átölelve semmi sem számít,

veled összebújva szíved elcsábít.

Te vagy már minden régóta várt szerelem,

Talán álmodom, de nagyon jó veled.

Búcsú

Hiába minden gondolat és vágy,

már rég tudom, hogy utunk innen kettévál.

Nem hittem el soha, nem fogadtam el,

de most már vége, örökre búcsúznunk kell.

Tőled kaptam, mindent, minden szépet és jót,

cserébe mit adtam?

Örök kárhozatot.

Te adtál nekem jóságot, szeretetet,

te tanítottál arra, hogy hinni kell,

bízni,akkor is ha nem érdemes,

hogy mindegy honnan jöttünk, mit tettünk eddig,

a jelen a fontos, s a múlt bűnét jóvátenni.

A múlt egy nagy árnyék, ami végigkísér,

harcolni egy célért, az utolsó vérig.

Félretenni az önzést, s másokért élni.

Nem várni hálát, köszönetet a jóért,

úgy sem értik, mit teszel, kár minden szóért.

Erősnek lenni, legyőzni a rosszat,

védeni a gyengét,

ez mind békét hozhat.

Te mellettem álltál, minden rosszban,jóban,

s csendesen követtél, hogy segíthess, ha baj van.

Angyalként őrizted lépteim, vigyáztál rám,

valahol most is itt vagy mellettem, érzem,

figyelsz rám.

Bár távol vagy tőlem, elszakít az élet,

mindíg rád gonolok, s így soha nem félek.

Örökké szeretni foglak, s tudom, nem feledsz el,

kívánom, váltsd meg sorsod, s légy boldog,  testvér. (bátyám emlékére)