SoulSister blogja
Féltve őrzött Titkom!
Mondd, milyen Titkot rejtegetsz?
Mosolyod emléke bennem már rég elveszett
De a szenvedély, mit gyújtottál
Nézd, újra ránk talál!
Mondd el Nekem újra és újra,
Egykoron Nekünk mit is álmodtál?
Mert amint az éj újra leszáll
Velem együtt álmod is Rád talál!
Valóban ezt akarod?
Édes suttogásod kacajként
Cseng még fülembe…
Olyankor a világ megszűnik
És csak Te létezel benne…
A távolban egy dallam szól
Melyre szívünk lüktetéssel válaszol…
Már csak ez a pillanat tart életben!
Van egy félve őrzött titkom, ha akarod elmondom
De senki ne tudja meg… úgysem értenék!
Van egy féltve őrzött titkom, Rád bízhatom?
De senki ne tudja meg… úgysem értenék!
Próbáld elfelejteni a múltat, a rosszat,
Bár van, ami így is örökre megmarad…
Miért nem tudtuk beteljesíteni Sorsunkat?
Ne mondd, hogy nem próbáltuk!
Van egy félve őrzött titkom, ha akarod elmondom
De senki ne tudja meg… úgysem értenék!
Van egy féltve őrzött titkom, Rád bízhatom?
De senki ne tudja meg… úgysem értenék!
Te voltál a féltve őrzött Titkom,
S én azt reméltem titkon
Örökre enyém leszel!
És ha már a Sors elém sodort
Soha többé nem vesz el!
Mégis elmentél…
Őrzőm lettél
Olyan voltam, mint a madár, ki rég dalolt.
Egy tó, melybe esőcsepp már jó ideje nem hatolt.
Aztán hirtelen az életembe léptél
és ezzel az angyaloktól arcomra könnycseppeket kértél.
Te más voltál… Mint egy véget nem érő mosoly!
Észrevétlen jöttél életembe,
magadat túlságosan is mélyre fészkelted be.
Észrevétlen jöttél életembe,
s most úgy érzem, talán ott is maradtál örökre!
Őrzőm lettél…
Lelked szorosan magához húzott,
szerelmed gyönyörű érzéseket gyújtott…
Nem akartam mást, csak Téged örökre!
A Sors nekem adott: de csak egy rövid időre!
Őrzőm lettél…
Olyan voltam, mint az otthon, meleg tűzhely nélkül.
Üres, mint egy vers, melyhez rím többé nem készül.
Aztán hirtelen az életembe léptél
és ezzel az angyaloktól arcomra gyémántos ragyogást kértél.
Te más voltál… Mint egy véget nem érő álom!
Észrevétlen jöttél életembe,
magadat túlságosan is mélyre fészkelted be.
Észrevétlen jöttél életembe,
s most úgy érzem, talán ott is maradtál örökre!
Őrzőm lettél…
Lelked szorosan magához húzott,
szerelmed gyönyörű érzéseket gyújtott…
Nem akartam mást, csak Téged örökre!
A Sors nekem adott: de csak egy rövid időre!
Őrzőm lettél…
Te más voltál! Mint egy véget nem érő álom…
…mégis véget értél…
…de az Őrzőm, akkor is Te lettél…