Someone blogja

Megittam egy 3 decis házibort, meg egy pohár vörösbort. Tegnap egy üveg vöröset betoltam, illetve abból maradt majd' 1 pohár. Tegnapi frontin adagom kb 7 szem volt. Sajnálom, mert nem elég erős, több kell belőle, hogy jókat tudjak írni a másik blogomba.

Most meg vagy 10 szmet vettem be. Lehet, hogy több is jön még ezek mellé, de nem egyszerű hozzájutnom. Az orvos már nem írja fel, a "suicid" kísérleteim miatt. Pedig én csak jól akarom magam érezni. Anno azt mondta a pszichiáter, hogy egy egésztől majd jól fogok aludni...jah. Folyton forgolódtam tőle. Aztán felírt egy erősebbet. Hát attól csak nem emlékszem semmire, mivel ittam rá...nem is keveset. NEM! Nem akarok meghalni, de így elviselhetőbbek a dolgok. Tudom másnak is nagyon sok gondja van, de bárcsak elhinnék, hogy ez teljesen más :(.

Undorítóan sajnáltatom magam, legalábbis úgy néz ki, pedig komolyan NEM!

Mostanság azon gondolkodom, honnan szerezzek nyugtatót, vagy kedélyjavítót...és még bort, pezsgőt, vagy valami töményet. Rohadtul össze vagyok veszve a családommal a pénzügyek miatt. Apám adja a gyerektartást, de azt is úgy, hogy tudom nem is igazán szeretne segíteni. Viszont néha annyira kedves :S. Áh... Anyu meghalt. Nah ezt még blogba le sem írtam...hát mindegy is, mert úgysem olvassa senki.

A nővéremnek családja van, őket se zavarhatom a baromságaimmal.Mamámmal lakom, ő pedig nagyon szar állapotan van és nehéz így látnom...nem akarok vele bunkón viselkedni!!! De sokszor sikerül, pedig szeretem, nagyon!!! 

Kezdem úgy érezni, hogy ez a borderline, szorongásos-depressziós-pánik betegség csak hülyeség diagnózis. Lehet, hogy csak sajnáltatom magam :S. Mit tegyek???

Most is tiszta vágás a karom. Úgy nézek ki, mint egy emos kislány...nem tehetek róla... nem akarom hogy ŐK tudják...Ameddig jól esik ez az egész vagdalkozás, addig csinálom. Ha jól érzem magam, befejezem. Bárcsak segítene a magándoki!!!...

Utálom ezt az üresség érzést, a folytonos unalmat. Igen, ilyenkor meg szokták kérdezni, miért nem csinálsz valamit? Hát talán mert rohadtul nincs kedvem semmihez. Valamikor még az íráshoz sincs. Van, hogy ülök az ágyamon és belegondolok mennyi mindent kéne még csinálni. Takarítani, mosni, csinálni valami kaját, edzeni, mint rég, kimenni a lovardába, felhívni egy-két barátnőt, barátot, tanulni, segíteni itthon, lemenni a boltba, átmenni a tesómékhoz, bemenni a suliba, de nem dob ki az ágy reggel, persze erre azt mondják, hogy lusta vagyok stb. pedig nem. Illetve de, csak nem a szokásos értelemben. Este sokáig fentvagyok, nem tudok aludni, forgolódok, rémálmaim vannak. Ilyenkor képes vagyok álmomban rugdosni a falat, ami másnapra elég kellemetlen érzést kelt :), egyszer melegem van, izzadok, aztán ráz a hideg, szédülök, rosszul vagyok... Jó. Nagynehezen sikerül is elaludnom, de másnap vagyis már aznap reggel nem tudok felkelni. Kibaszott nagy bűntudatom van, mert csalódnak a tanáraim...pedig ÉN nem voltam ilyen. Mikor Szentlőrincre jártam be a 7:02-es vonattal és a 15:30-assal jöttem haza, egyszer nem hiányoztam!!! Mi lett velem?

Már 4 szakot hagytam ott az miatt, hogy meguntam. (???) Jó azért a perfektes suliból azért rúgtak ki, mert elég sokat tescoztam. Hol éjszaka, hol nappal. Túlvállaltam magam. Ok. Ott is voltak linkségek, mert mentem pestre, jobbra-balra koncertekre, de azért szerintem ennyi kell. Szóval meló-suli-...se meló, se suli...fél év munka és suli nélkül otthon. Pénzügyi válság, folytonos cseszegetések. = ÉLTUNDOR... Sorozatos csalódások, a régi barátok leléptek, nem keresnek, a pasik átmenetiek és egyszerűen úgy éreztem már akkor is, hogy nincs semmim, de mégsem éreztem ezt, amit most: ÜRESSÉG, UNALOM, PÁNIK, ELUTASíTÁSOK, UNDOR, CSALÓDOTTSÁG, ELHAGYATOTTSÁG, NINCS JÖVŐKÉP. Sokszor úgy érzem, mintha álomvilágban élnék, de ezt is csak pillanatokig. Akkor annyira jó, de ez nem megoldás. Kéne egy "endlösung". Vagy halál vagy valami segítség.

Már 6 hosszú éve van ez, de hol jobban, hol kevésbé jön elő. Ragaszkodom a családomhoz, barátaimhoz, mégis ellököm őket magamtól. Rossz ha nincsenek, de az sem segítség ha vannak. Jó egyedül és mégsem.

Hát azt hiszem beleestem ebbe a rohadék borderline-ba és ahogy mondta is a pszichológusom, ez az egész nem fog megoldódni magától és nem egy-két alkalom kell arra, hogy megoldjuk ezt a féle problémámat. Nem, nem azért mondta, mert belőlem akar meggazdagodni. Van elég fizetős páciense és munkája nélkülem is. Azt is hozzátette, próbáljam meg az államilag támogatott pszichológus segítségét igénybe venni. De mivel egy hónapban max. kétszer fogadna az a "doki", így hatásosabbnak tartom ezt a magánpszichológust. Bárcsak lenne lóvém, hogy továbbra is fizetni tudjam, mert ha nem járhatok hozzá többet, azt hiszem le fogok késni arról, hogy "meggyógyuljak". Hiszen ebből a szarból meggyógyulni az orvosok szerint még nem lehet, de stabilizálni igen. És nekem nagyon fontos lenne, hogy ne őrjöngjek, csapkodjak és ne legyek rosszul egy-egy szituáció miatt az utcán. Nem akarok megint hetekig depressziósan itthon tökölni. Egyenlőre csak egy kiutat találtam, de még nem játszhatom meg, mert még valamennyi emberség van bennem.

Megint ez a lehangoltság...és akkor még az apeh is a nyakamra jön. Megkapják!!! Már nagyon unom úgyis az egészet!!!

Nincs türelmem senkihez!!! Még a kutyámhoz sem. Legszívesebben egyedül lennék. Kéne valami pia is, talán attól jobban érezném magam. Pár szem frontin is jöhetne, vagy bánomisénmilyen nyugtató. Azt hiszem nem bírtam sokáig. Legalább a zene jó! A viva helyett most valami másik zenecsatorna van. Régi és új számokat is játszanak, de a 80%-a nagyon bejön. Van Billy Idol, Neneh Cherry...stb.

Nehéz...ideges vagyok, széttörnék valamit, dühös vagyok magamra, mindenkire. Gyűlölök most mindent. Elegem van a hangulatingadozásaimból, főleg így pénteken.

Megígértem, hogy nem fogok többet hülyeségeket csinálni, de ők nem értenek meg. Nem tudják milyen üresnek lenni, utálni, remegni, fázni, izzadni egyszerre. Rettenetesen érzem magam. Tényleg kéne valami feszültségoldó. Nem tudom meddig bírom még ezt az egészet.