Snowqueen blogja

Ki ne sétált volna már egyedül este, hogy gondolatait rendbe szedje értékelje a baráti és szerelmi kapcsolatait, elgondolkodjon azon, hogy mi miért történik?! Az emberek miért teszik azt amit tettek, tudatosan cselekszenek ? vagy csupán ösztön szerűen próbálják átvészelni a mindennapokat ? Erre próbáltam rájönni a mai esti sétámon, hogy az elmúlt idöszakban amik történtek miért így történtek. A környezetemben élő emberek miért merűlnek érzelmeik tengerében. Miért fordult mindenki magába ? Miért nem tudják az élet örömeit élvezni, a természet csodáit meglátni, az életet megbecsülni ? Számtalan kérdés merült fel bennem.
De meg kell valljam egy barátság romjai ihlették a ma esti sétámat. Úgy döntöttem nincs szükségem társra, más barátnőre, barátra tovább ebben a témában, elég ha csak a gondolataim érzéseim "vannak velem". 
Számtalan álmatlan éjszakán vagyok túl, sokat emésztettem magam azon, hogy egy kedves barátnőm eltávolodott tőlem. Közénk mondhatni egy olyan ember állt akinek jelenléte más esetben nem jelentett volna problémát. Más eseteben :) mi is az a más eset ? A szerelem ? Igen mondhatjuk a szerelem. Ami egy csodálatos érzés, de amilyen sok örömet és boldogságot lehetöséget ad, ugyanannyi bánatot és annyiféle kint képes előhozzni az emberből. Mint mindenki én magam is megtapasztaltam ezt.
A barátnőm egy csapdában vergődik, nem tud nem is akar belöle kikászlálódni. Megannyi barátnöje, barátja közül én vagyok az utolsó aki mellette maradt és elviselte a szeszélyeit, a hangulatváltozásait. Az őrület minden szinét bejárta és járja emiatt a férfi miatt, aki nem is sejti mit okozott, hiszen csak egy barátként tekint a lányra.
A segitség mind hiábavalónak bizonyult, annyi helyröl és annyiféle érkezett de egy sem volt hasznos számára. Talán nem is akarja, hogy segitsünk ?? Mi a helyes ?? Hagyni hogy élete őszét élje ? Minden napja szomorúan teljen ? A családját barátait elidegenítse magától ?
Nem tudom mi a helyes válasz . Természetesen az idő közhelye is eszembe jutott.... De ez sem megoldás ha nap mint nap keresi a férfit nem hajlandó elszakadni tőle... Nincs talán elég akaratereje ? Vagy számára ő a tökéletes férfi , maga a szerelem a "nagy ő" ?
Nem... Csupán biztoságot nyújt számára. De kellő távolságra van tőle ahhoz, hogy ne teljesüljön ez be.
Hibáztam ! Reményt kelltettem benne a kezdeti időszakban, azt tettem mint akik most mellette vannak barátnak aposztrofálják magukat és rátesznek egy-egy lapáttal arra, hogy a lány hiú ábrándokat kergessen. Ez újabb kérdést vet fel MIÉRT ? Ezeknek az embereknek miért jobb más szenvedésével szimpátiát ébreszteni a szenvedő félben ? Igaz Barátságot a szenvedésből nem lehet kovácsolni .
Sétám során ezek a gondolatok jártak a fejemben nem értem az emberek mit miért tesznek, csak sejtem.... de ez ebben az esetben édes kevés. Ez az egy séta sem segített nekem rendezni a gondolataimat. De tétován tekintek a jövöbe. Cserben kellene hagynom a barátnőmet ? Ez lenne a megoldás ? Elhagyni a süllyedő hajót és hagyni veszni ?
Nem tudok beletörödni abba, hogy ez a megoldás nem lehet ez.
De mi a helyes út .... ?