Különös éjszaka

Slamonymous•  2017. február 17. 01:12

Ordíts a süket csendben,

Nevess a sugárzó fényben,

Éleszd fel a jeges tüzet,

Mit más meg nem tehet.


Vésd a falra gondolataid,

Meséld el titkos álmaid,

Én csak csendben figyellek,

Hallgatom szavaid, még élek.


Nézd, ahogy folyik a vér,

Mélyvörös tengerként elér,

Mosolyogj, ha igazán fáj,

Ölj, ma este sötét a táj!


Ma eltűnnek a szabályok,

Te mondd meg van-e rá ok,

A vadak egy jelre várnak,

Könny csordul, zabálnak.


Elhozhatsz egy új jövőt,

A régi kép már összedőlt,

A mélybe emel a jelened,

Akár egy színházi jelenet.


A forgatókönyvet te írod,

Szemed örömödben kisírod,

Hatalmat kaptál, zsarnokit,

Vágytad, elbukik majd a hit.


Ördöggé válik minden angyal,

Élőből halottá vált aggyal,

Üldözöd boldogságod démonát,

Némán hiszel, így ver át.


Mosolyogsz, de belül szenvedsz,

Értelmes fejjel értetlenkedsz,

Miért történik ez pont veled,

Egy vak vezeti remegő kezed.


Mégis elhiszed, bízol benne,

Ő ugyan mi rosszat tehetne,

Összerezzensz, most muszáj, 

Oda szúrt, ahol legjobban fáj.


Szádból hangzik az utolsó szó,

Zsarnoki, vörös vérben úszó,

Haljon mind, ki veled ezt tette,

Csak élni akartál, mellette.


A tűz már fagyosan égető,

Jégvirágba borult a mező,

Hol tegnap tavasz tombolt,

Holnapra csak rideg, s holt.


Furcsa érzés a csalódás,

Mit nem mutat helyetted más,

Belülről vérbe fagyva égsz,

Kívül pedig boldogan remélsz.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!