Slamonymous blogja
VersÁtváltozás
Szürke napodban, fekete hetedben,
egy apró porszemként a gépezetben,Pörögsz, forogsz, sodródsz az árral,Hősként küzdesz minden fűszállal.Nehezen elkapod s könnyen elengeded,Míg szívedbe a nap sugarát beengeded,Mert kezedben rögtön por és hamu lett,Mégis valami megvéd, tán egy amulett.
Elvarázsolt fűszál, most felismerhetlen,Minden miben hittél már megismerhetetlen,Megváltoztak vele együtt még sok százak,Eltűntek a bájak, vágyak s emberi gátak.
A színes világ változott szürkévé mára,Nem tanultak s ez lett a földi lecke ára,Egy apró atom is mekkora zavart kavart,Gyermekként még játékot takart a fakard.
Akkor még nem voltak beárnyékolt nappalok,Nem környékeztek meg éber, csalfa hajnalok,Nem játszottuk meg a boldogság varázsát,Őszintén kerestük a rejtett kincsesládát.
Majd az élet tanított, akár a bölcs mester,És mindig visszatért a homályos szilveszter,Szemünk felnyílt és felismerve a csalódást,Nem erre vártunk gyermekként, adjatok mást!
Hiába kérleltük, elfogadtuk hogy ez jutott,S bár a lépcsőn nem egy mellettünk elbukott,Tudtuk, feladni soha nem lehet bűntelenül,A tűz lángja bennünk lobogott végtelenül.
Csalódások hada, mi utunkat végéhez vezetné,Akár a porszemet, a sors voltunkat feledné,De mi kitörünk majd, ha a szél meg is kuszál,Hiszem erre tanított minket az a fűszál.
Bár porrá és hamuvá változott, egy jelet hagyott,Helyén száz másiknak amott védő otthont adott,Mert küzdeni csak szenvedéllyel, kitartással,Ha kell szembe szálni árvízzel, villámcsapással.
Minden változott, csupán egyetlen dolog marad,Az ember által annyira féltett, dölyfös harag,Életedben legnagyobb csatáid vele vívod meg,Ha megtanulod feladni, a háborút nyered meg.
Világok harca
Két világ közt egy kötélen táncolva,
égig nyúló lángoszlopok előtt,Egy utolsó lapra mindent felrakva,táncolunk élet s halál között.Két világ közt egy döntésen múlt csak,Jót várva és vakon bízva még,Bízva a villámban, hogy éppen lecsap,De a vakság végezte ítéletét.
Két világ közt nem létezik jó s rossz,Minden mi történik ócska talány,Rendnek tűnő vad és végtelen káosz,Megmarnak téged, akár a csalán.
Két világ közt ha nem tudod merre lépj,Rohanj tovább, mert ez felemészt,Itt már nem kell a réten virágot tépj,Nincs rét, ne keresd az édes mézt.
Két világ közt nincs más csak szürkeség,Hiába faragod tompa már a kés,Szenvedsz, küzdesz, nem látod be, elég,Vár rád valami elrejtve, egy rés.
Búcsú
Akkor megyek mikor néma minden,
Mikor senki sem lát engem,
Akkor megyek mikor a holt dalol,
Mikor a csend itt honol.
Elmegyek, nem térek vissza soha,
Rideg tekintetem mostoha,
Elmegyek, többé nem fogsz látni,
És nem fogok többé fájni.
Eltűnök, elszállok a hajnali köddel,
Arcom örökre felejtsd el,
Eltűnök, egy jobb helyre költözöm,
Ahol nincs más csak közöny.
Nem látsz többé és nem is hallasz,
Hangomba immár nem botlasz,
Nem látsz és elfelejted majd szavaim,
Jobb helyre kerülnek dolgaim.
Más helyre megyek ahol nem zavarok,
Távol van, nem közeli utcasarok,
Más helyre megyek ahol majd éghetek,
Zavarom vizedet, itt nem élhetek.
Nem akartam, hogy a vége így legyen,
Lelkemen szárad majd szégyenem,
Nem akartam soha feladni az életet,
Aki eddig éltetett most az temet.
Valamit itt hagyok, meg nem mutatom,
Ez nem a következő kép a falon,
Valamit itt hagyok, de sosem olvasod,
Könnyebb lesz ha nem is tudod.
Elvesztem az élet vad, kietlen sűrűjében,
Mutattad az irányt, követtem ébren,
Elvesztem hangban, képben, a szóban,
Talán az egyik legszebb álomban.
Nincs kiút többé, túl nagy lett a porfelhő,
Túl sok a kép, már egyik sem hihető,
Nincs kiút többé, ki ide kerül itt is marad,
A kezet nem az agy vezeti, a harag.
Búcsuzom, nekem ennyi elég volt ebből,
A bizalom vára percek alatt megdől,
Búcsuzom, mert már egy perc sincs hátra,
Vége a mostnak, nem várok a kaszásra.
Nem mondhattam el, hogy én mennyire,
Mutatni próbáltam, de vajon mire,
Nem mondhattam el, de én ott voltam,
Tettem, de már eleget harcoltam.
Megnyugszom, egy izzó vörös helyen,
Már megváltottam oda a bérletem,
Megnyugszom, és nyugodj meg te is,
Neked még épülhet égi piramis.
Játék
Ezután majd más lesz minden,
Valami megváltozik bennem,Játszom veled, megint ébren,Megszűnt belül a félelem.Játszom vérző holtat éltemben,Ha ezzel szemed őrizhetem.Játszom csillagot sötét égen,Kialudtam s újra születtem.Játszom őrangyalod fáradtan,hogy megvédjelek téged.Játszom farkast váramban,belülről ha újra tépked.Játszom koldust bágyadtan,hogy kövessem lépted.Játszom harcost sápadtan,kiben megforgattad késed.
Játszom gyermeket őszintén,aki nem kényszerből nevet.Játszom sólymot kőszirtjén,ki táncoltatja a szelet.Játszom sátánod elhintvén,hogy csak játszottam veled.Játszom életed hangszerén,ennyit jelentett a neved.
Ezután majd más lesz minden,Valami megváltozott bennem,Játszottam veled, észrevétlen,Hallani fogod a csendem.Változtál, hagytad megérintsen,Ezután majd más leszel te is,Játszottunk együtt kéz a kézben,Fekete rózsát hoz az április.
Különös éjszaka
Ordíts a süket csendben,
Nevess a sugárzó fényben,Éleszd fel a jeges tüzet,Mit más meg nem tehet.Vésd a falra gondolataid,Meséld el titkos álmaid,Én csak csendben figyellek,Hallgatom szavaid, még élek.
Nézd, ahogy folyik a vér,Mélyvörös tengerként elér,Mosolyogj, ha igazán fáj,Ölj, ma este sötét a táj!
Ma eltűnnek a szabályok,Te mondd meg van-e rá ok,A vadak egy jelre várnak,Könny csordul, zabálnak.
Elhozhatsz egy új jövőt,A régi kép már összedőlt,A mélybe emel a jelened,Akár egy színházi jelenet.
A forgatókönyvet te írod,Szemed örömödben kisírod,Hatalmat kaptál, zsarnokit,Vágytad, elbukik majd a hit.
Ördöggé válik minden angyal,Élőből halottá vált aggyal,Üldözöd boldogságod démonát,Némán hiszel, így ver át.
Mosolyogsz, de belül szenvedsz,Értelmes fejjel értetlenkedsz,Miért történik ez pont veled,Egy vak vezeti remegő kezed.
Mégis elhiszed, bízol benne,Ő ugyan mi rosszat tehetne,Összerezzensz, most muszáj, Oda szúrt, ahol legjobban fáj.
Szádból hangzik az utolsó szó,Zsarnoki, vörös vérben úszó,Haljon mind, ki veled ezt tette,Csak élni akartál, mellette.
A tűz már fagyosan égető,Jégvirágba borult a mező,Hol tegnap tavasz tombolt,Holnapra csak rideg, s holt.
Furcsa érzés a csalódás,Mit nem mutat helyetted más,Belülről vérbe fagyva égsz,Kívül pedig boldogan remélsz.