Slam blogja

Az élet egyszerűen nem más, mint a saját magad által felépített illúziók összessége.

Mikor elég?!

-Mikor már a szív nem pumpál több vért?!

Mikor elég?!

-Mikor a szüleid a sírod felett könyörögnek Istenért?!

 Mikor elég?!

-Mikor a barátok elfordulnak s imádkoznak lelkedért?!

Mikor elég?!

-Mikor  a port az utca mocskából szippantod felfelé?! 

Mikor elég?!

-Mikor már a szeméttelepen élsz?!

Mikor elég?!

-Mikor hullazsákból emelnek a koporsód felé?!

Mikor elég?!

-Sosem lesz elég?! 

A női szépség hasonlatos a virághoz.

A szépség magvai ott rejlenek bennünk születésünktől fogva.

Minden attól függ, hogyan ápoljuk ezen magokat.

Minden idő kérdése és a magokból egyszer csak illatozó, örökké nyíló virág lesz.

...én próbálkozom! Nem megy tovább!Feladom! Olyan mintha egy sötét takarót lebegtetnének elöttem. Néztem percekig, talán órákig...én tényleg akartam...szerettem volna.  Nem találtam bennük értelmet, sem létet, sem fényt, sem szikrát. Üveges tekintetet kaptam, mi meredt a nagy semmibe. Mondd, én vakultam meg? Mondd, miért nem látok? Bennem van a hiba, ott benn, mélyen elásva?