Slam blogja

Esztergomból félúton 

  Minden évben van egy nap, amikor beülök egy templomba és próbálok gondolkodni.  Turisták jöttek-mentek mellettem, külföldiek- itthoniak, öregek- fiatalok. Volt egy házaspár, a nő könnyeit törölgette, a férfi imádkozott. És én néztem a falat, az oltárt, azt a pontot amire a férfi koncentrált, próbáltam megérteni mi az, ami megérinti az embert ide bent. Gondoltam, eleve ki vagyok én hogy Istent négy fal közé korlátozzam, vagy kik vagyunk mi, hogy egyáltalán bezárhassuk vagy helyét meghatározhassuk. Aztán rájöttem, nem ez a lényeg. A templom nem más, mint a remény hídja embertől Isten felé. A hit éltető rugója, mely stabilan áll egyhelyben, melyből erőt meríthetünk, még akkor is, amikor csak véletlen arra bóklászunk...néha, akár egy évben egyszer.... Láthatatlan dolog, de érezzük. Hogyan? Nézzél mélyebben önmagadba!