Slam blogja

Semmit! Sem élettől sem embertől.

Ürességet! Akarom, kívánom, mindennél jobban.

Akarom! Hogy ne fájjon, hogy sohase könnyezzen!

Akarom! Igen, a magányomat akarom!

Akarom! Visszakapni mindazt, amit adtam és elvettek!

Akarom! A szabadságomat újra, mindent, mindent újra akarok.

Vágyom az ürességre, a lelki szegénységre!

Kívánom egyre jobban, hogy szűnjenek meg az emberek körülöttem!

Nem akarom a fájdalmat, elég volt belőle.

Kopogtatott egymás után  ajtómon.

Kizárok mindent, csak hagyjanak álmodni.

Egy egész életen át, csendesen szunnyadni!