Skystar blogja

Egy kisebb dombon ülök,alattam húsos pázsit terül el.Mint egy kispárna,puha kellemes.Hátamat egy fának támasztom melyen apró hangyák mint fekete nyaklánc gyöngyei sorjáznak fölfelé.Ölemben egy füzet,de üres lapokkal mert nem írtam bele semmit.Most csak így ülni az árnyékban......Mos t így jó.Harminchét fok van,s a nap mintha bosszút esküdött volna csak szórja,szórja a sugarait.Jobb kézre tőlem pár méterre egy tó és valóban mint egy tükör.Sehol egy fuvallat a nádas mint halomba állított lándzsa,harcra kész.Igazából a holdat várom s vele együtt az enyhülést.Szeretem ahogy feljön s mint egy király tündököl az égbolton.Ezüst fényével beborít,simogat,ci rógat s úgy tűnik rajta kívül nem törődik senki velem.Leszámítva azt a kis pockot ami elsétált mellettem s mikor rájött nincs egyedül riadtan megállt.Rám nézett,mérlegelt,m ennyire vagyok veszélyes és nem lehetek nagyon vad kinézetű mert nyugodtan tova sétált.Többször is az égre pislantott,onnan nagyobb veszélytől tartott.A tavon pici hullámokat látok.Nocsak! Egy fuvallat! Mintha felém tartana és valóban,megrezzen a nádas,tompán össze is koppannak a lándzsák hegyei,s mikor hozzám ér átölel,arcomon végig suhanva beletéved a hajamba.Kicsit bekúszik az ingem alá de aztán elillan.Édes érzés volt de csak egy pillanatig tartott.Most érzem csak testem mennyire menne a vízbe!Füzetem lerakom s lassan elindulok a partra ahol majd a tó enyhülést hoz.