Az angyal küldetése

Simon Roland

Az angyal küldetése I. rész

A felvonóba beszálltak, egy férfi a becsukódó ajtó elé állt, mikor megpillantotta a felfelé rohanó dokumentumokat cipelő fehér köpenyes nőt. A csinos doktornő nemet intett a kezével, könnyedén felszaladt a lépcsőn, majd a legfelső emeletre felérve, a félhomályos várakozóktól zsúfolt folyósón szinte lebegve haladt előre, miközben bájos mosolyt osztogatott az odakint várakozó betegek és hozzátartozók részére. Sosem használta a liftet. Szőke haját meglobogtatta a folyosó kanyarulatában. A jelenség szívdobogtató látványt nyújtott. Az elsuhanó angyali jelenlét jó hatással volt az emberekre, bármerre járt az ódon kórház komor épületében. Az összegyűlt gyakornokok mögül előbújó ősz hajú főorvos szigorú tekintete megállásra késztette az angyalt - Sophia légy szíves add oda a zárójelentést Peter bácsinak a kettes kórterembe, nekem konferenciára kell mennem – Sophia elvette a papírokat és bement a kórterembe. A függöny teljesen el volt húzva. A napfény egészséges színnel próbálta bevonni a szobát, amelyet a makacs betegség és a szomorúság itatta át. Sokféle sorsnak volt szemtanúja a szoba az évtizedek során. Az idős férfi az ágy szélén üldögélt közvetlenül az ablak mellett, újságot olvasott. Peter úr az idős kora és a súlyos betegsége miatt nagyon lassan mozgott és reagált az eseményekre. A szobatársa befelé fordult, mélyen aludt - Jó napot, elkészült a zárójelentés – megérintette a vállát. A beteg előbújt a napilap mögül, már felvette az utcai ruháját – Viszlát angyalka – átölelte a doktornőt, elbúcsúztak. Az orvosnő újra figyelmeztette, hogy szigorúan kell szednie a felírt gyógyszereket. Segített levinni a táskáját a portáig. Elbúcsúztak. Az idős férfi taxiba szállt. A kocsiból integetett. A doktornő ezért a hálás tekintetért választotta ezt a hivatást.

A következő nap már a másik beteggel foglalkozott, néha rápillantott az üres ágyra. Hiányzott neki az öreg. Egy jól öltözött középkorú nő jelent meg az ajtóban - Peter bácsit keresem, értesítettek, hogy kórházba került. A lánya vagyok – reménykedő szempár és gyengülő hang kutakodott a kórteremben - Tegnap otthonába bocsátottuk – válaszolt az angyal, miközben azon gondolkodott, hogy az öregúr miért nem említette a lányát, amikor a szabadidejében beszélgetett vele – Különös - Az eltávozott feleségéről mesélt újra és újra – Nekem nincs időm, megvettem a repülőjegyet, ma este indulok, várjon, írok egy levelet, amit ön eljuttat hozzá – kiment a folyosóra és órákon át írt. Mire a doktornő befejezte a vizitet, addigra már elkészült a levél – Legyen szíves küldje el neki postán – Sophia elrakta a borítékot. Úgy döntött, hogy holnap szabadnapot vesz ki és személyesen adja át a levelet.