Simike blogja

Simon Roland

Az információ III

A motel emeleti szobája hosszú álmából ébred. Az éji álomvilágból vándorol az erdei út.
A madárénekkel érkező hajnal be sem lép a belső térbe, a lakosztály válik a természet elválaszthatatlan részévé.
A virradat úgy átrendezi, átnevezi a helyiséget, anélkül, hogy egy szék is arrébb kerülne.
A bútorok együtt lélegeznek az élő fákkal. Pirkadat perzselte zöld falevelek játszanak a hatalmas ruhásszekrényen, lombok kúsznak a komódra, minden mozog. A szőnyeg úgy hullámzik, mint a pázsit, a tavaszi szélben. Új színek és formák jönnek létre. Ez a külső üvegfal előnye. A profi és amatőr fotósok és festők csodálkoznának a látványon.
A varázslatos kilátást sajnálatos módon már nem élvezhetik az üzlettársak, amelyek egymással szemben ülnek a tölgyfaasztalnál. Mintha társasjátékot játszanának. A súlyos asztalon kinyitott aktatáska, tele pénzzel. Egy borosüveg és két pohár, két pisztoly és egy meghiúsult üzlet. Visszatértem, hogy a legizgalmasabb sztorikkal árasszam el a kedves olvasókat, történetekkel, amely megdöbbentően lenyűgözőek és hitelesen igazak. Itt vagyok, mindig ott, ahol az események keletkeznek. Jogosan kérdezhetik tőlem, hogy miért tűntem el hónapokra? A kérdést nem áll módomban megválaszolni, a saját biztonságom érdekében.
A névtelenség és a személyem rejtélybe burkolása garantálja a testi épségem megóvását. Térjünk vissza a jelen helyzetre. A cselekmények a következőképpen történtek.
A felek egymást ölték meg. Információt szereztem, hogy a rendőrfőnök az alvilággal tartott szoros kapcsolatot. Az egyik közeli beosztottja rájött a titokra. A hatóság megtestesítője egy jentős összeggel érkezett a menedék nevű hotelbe, hogy megvesztegesse az ambiciózus hadnagyot. Összevesztek. A főnök nem tudta megvesztegetni az alacsonyabb rangú dicsőségre vágyó, szolgálatra és a polgárok életének és vagyontárgyainak megóvására felesküdött egyenruhás, törekvő személyt. A veszekedés lövöldözésbe torkollott. Az egyik eltévedt lövedék valószínűleg irodalomkedvelő lehet, a gonosz szándék ellenére a könyvespolcon elhelyezett tudományok nagykönyvébe fúrta be magát.

Simon Roland

Az információ II

A folyosó falára felhelyezett falióra mutatója, a takarékossággal mit sem törődő szomszéd miatt csepegő csap, a búzaföldön arató kombájn és a távoli fa törzsén szorgalmasan dolgozó fakopáncs, úgy tűnt, hogy mind ebbe a lakosztályba költözött. A kettejük közötti idegölő, pszichológiai harc elviselhetetlenné vált. Az ellenfelek nem látták egymás arcát, csak a fegyvert tartó kezet. Ez nem olyan harc volt, amiben a párbajfelek farkasszemet néznek egymással, a kijelölt segédek vigyázó tekintete mellett, és a megadott jelre pontot tesznek a küzdelem végére, eliminálva a riválist, elnyerve az imádott hölgy kezét vagy a vagyontárgyat. Nem bírták tovább. Két eltérő szándék ütközött össze. Egyszerre lőtt mindkettő. Fülsiketítő folyamatos hangrobaj betöltötte a szobát. Henry a fürdőszobai csempén feküdt, a golyók a feje fölött süvítettek el, átszakították az ajtó faszerkezetét, összezúzták a két tükröt. A lövöldözés egészen addig tartott, amíg ki nem fogyott a revolverből a töltény – nincs több – óvatosan tágasabbra nyitotta az ajtót és kikukkantott rajta. Vércseppek borították a szőnyeget. A hívatlan vendég beljebb húzta a lábát – Eltaláltam, de nem halt meg – a szálloda folyosóján felsikoltott egy nő. A csendet az újságíró számára a legkevésbé várt zaj törte meg. Egy ismerős kattanás. Az ellenfele újratöltötte az automata revolverét. A léptek bizonytalanságról árulkodtak, hol gyengébb, hol erősebb koppanás hallatszott, a léptek gyengeségről beszéltek a parkettának. Az alak úgy ment a fürdőszoba irányába, mint egy részeg állat. Úgy járkált, mint az a szarvas, amelyik túl sok erjedt gyümölcsöt evett. A hírvadász gyorsan felpattant és kinyitotta az ablakot. Az érzékei a távoli mezők virágainak nevét sorolta fel.

A nyílásba rakta az üres pisztolyt. A fürdőköpeny mögé bújt el. Az ajtó nagyon lassan nyílott ki. Látta a pisztolyt és az idegen sapkáját is. A fegyveres férfi cipője ropogott a sok üvegszilánk alatt, amely beborította a csempét. – Most végre láthatom a gonosz arcát – Alacsonyabb volt, mint a veszélyfirkász. Sántikált – A lábát találtam el – A nyitott ablak irányába indult el automatikusan. Henry előtört a titkos helyéről, az ellenségét a falhoz lökte, a karját lefogta és kicsavarta a kezéből a coltot. A sapkás férfi alaposan le volt gyengülve, ököllel földre küldte a sebesültet. A megszerzett fegyverrel szíven lőtte a behatolót. A vér bemocskolta a tisztára vasalt egyenruhát. A beözönlő fény bearanyozta a holt csendet.

Folytatása következik

Simon Roland

Az információ I

A motel emeleti szobája hosszú álmából ébred. Az éji álomvilágból vándorol az erdei út.
A madárénekkel érkező hajnal be sem lép a belső térbe, a lakosztály válik a természet elválaszthatatlan részévé. A virradat úgy átrendezi, átnevezi a helyiséget, anélkül, hogy egy szék is arrébb kerülne. A bútorok együtt lélegeznek az élő fákkal. Pirkadat perzselte zöld falevelek játszanak a hatalmas ruhásszekrényen, lombok kúsznak a komódra, minden mozog. A szőnyeg úgy hullámzik, mint a pázsit, a tavaszi szélben. Új színek és formák jönnek létre.

Ez a külső üvegfal előnye. A profi és amatőr fotósok és festők csodálkoznának a látványon.  A kilátást sajnálatos módon már nem élvezheti a széken ücsörgő figura, mivel egy golyó fúrta át a fejét. Valószínűleg már két órája elbúcsúzott az élettől. Az egyik eltévedt lövedék valószínűleg irodalomkedvelő lehet, a gonosz szándék ellenére a könyvespolcon elhelyezett tudományok nagykönyvébe fúrta be magát. Az asztalon egy kinyitott aktatáska, tele pénzzel. Két üres pohár és egy kibontott borosüveg. A tettes sietve távozott, megzavarta valaki, lehet, hogy később visszatér a tett színhelyére. Az erdei motel valójában nem a vadon közepére épült, a külváros egyik legszebb helyét szemelte ki egy élelmes vállalkozó, az elgondolást tett követte. Az egyik oldalát a suttogó fák övezik a másikat a forgalmas út. A közeli erdő, lovaglásra, sétára csábítja a vendégeket. Fa, tégla, üveg és a stílusok, korok ügyes ötvözete alkotja a szállodát, amely szeretettel várja a gazdag vendégeket. Titkos randevúkról, szenvedélyes éjszakákról és törvényen kívüli üzleti kapcsolatokról tudna mesélni a ház.

A szemüveges középkorú férfi befejezte az írást, letette a tollát az apró naplója mellé.

Elgondolkodott a helyzetén és a lehetőségein.

Ha a sikeres lesz a visszatérése, amiről meg volt győződve, ennél jóval több bankó tulajdonosának tudhatja magát, mint az előtte felhalmozott fizetőeszköz.

Az asztalon egy kinyitott aktatáska, rengeteg pénzzel és megválaszolatlan kérdésekkel – Így jobban hangzik - Kijavította és kiegészítette a mondatát, majd az íróeszközt megpörgette az ujjai között, fegyverré változtatta a tollat – Ez a cikk jól mutat majd a holnapi újságban – Henry volt a legdörzsöltebb és a leghatékonyabb hírvadász, a bűntényeket, rablásokat mindig első kézből szerezte, ő volt a leggyorsabb veszélyfirkász, így nevezték őket a többiek.
A veszélyfirkászok minden lehetőséget kihasználtak, hogy a bekövetkező eseményről tudomást szerezzenek, céljaik eléréséért bevetettek minden lehetséges, rendelkezésükre álló eszközt. A cél szentesíti az eszközt alapon. A város kopóit és az alvilág durcás nehézfiúit messze elkerülte, ügyesen kicselezte. A munka veszélyessége miatt mindig álnevet használt.

A Friss hírlap direktorával személyesen sosem találkozott. Biztonsági okból minimálisra csökkentette az emberekkel való találkozást. Interneten keresztül tartotta a kapcsolatot az újság prominens vezetőjével. A fizetés számlára érkezett. Someone néven írta alá a cikkeit. Régebben egyszerű üzletemberként élte mindennapjait, amikor egyik nap betoppant hozzá egy régi ismerőse, hangulatos belvárosi étteremben osztották meg az élményeiket. Robert elárulta, hogy egy illegális szervezet tagja, 5 évvel ezelőtt belépett a csapatba, amely zsebre tette a rendőrséget, rövid pórázra eresztette a polgármestert - A főnök szeretettel vár a rezidencián. A barátom vagy, közöttünk a helyed - Próbálta rábeszélni őt, hogy lépjen be közéjük, legyen a saját ura. Hagyja maga mögött az unalmas pénzügyi feladatokat és az idegesítő munkatársakat. Henry nem fogadta el a kinyújtott kezet, de a barátságuk megmaradt. A hétvégi ebéd és a nők hajkurászása, az italozás, úgyszintén. Revolvert vásárolt a piacon, kint a mezőn, üres üdítős dobozokon gyakorolták a célbalövést. Csaprészeg állapotában a társa eldicsekedett a legújabb akciókról. Így Henry gazdag információk tulajdonosává vált. Hatalmas ambíciója és a cimboraság bizalmába vetve felhasználta az információkat, a Friss hírlap nevű újságnak eladta az infót, ügyelt arra, a barátját kihagyja az eseményekből. Igazságok és féligazságok, kitalált és valós személyek kerültek a hatóság reflektora elé. Robert könnyen rájött a kiszivárogtató személyére, de másra terelte a gyanút. Henry helyett egy karrierista ifjoncot süllyesztettek a tó mélyébe.

A hatóság a banda egyik felét a rács mögé jutatta. A többieket bizonyítékok híján elengedte.

A zaj a bejárati ajtó felől érkezett. A kulcs elfordult a zárban, az ajtó kinyílott. Henry előkapta fegyverét, a fürdőszobába húzódott be, apró résen szemmel tartotta a másik ajtót. Egy pisztolyt tartó kéz jelent meg. Henry összpontosított, készen állt arra, hogy meghúzza a ravaszt.

A behatoló megállt, megtorpant , valamit sejthetett. Talán megérezte a másik jelenlétét. Idegölő párbaj kezdődött. Vajon ki veszíti el előbb a hidegvérét. – A barátjának megígérte, hogy nem folytatja tovább a szervezet megvalósítandó terveinek továbbadását, az információ forrása elapadt.

Folytatása következik 

Simon Roland

Levelek

Távolba űz,

a ház szeme,

dombon pipacs-tűz,

át nem élt emlékkel tele.

Méz  titkú odvak,

őrzik a papíruszt.

csillagok és holdak,

járják az ősi rítust.

Simon Roland

Favágók nyomában

Út, mélységes ok,
kígyóként iszkol,
ledöntött évszakok,
felett táguló kék sikoly.

erdei matuzsálem,
előtt éles fejsze,
ítélkezni,
lesz-e mersze.