Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egy régi Mikulás nap
Sida• 2016. december 12. 18:59
Gyerekeknek írt Mikulásos verseket olvasok. Egyik szebb, mint a másik. Közben eszembe jut a magam gyerekkora, a háborús évek.
A II. világháború alatt is ünnep volt a Mikulás-nap.Az ablakba tett cipőben piros sztanioltól ragyogó figura alatt dió, mellette aranyozott virgács volt. Az ablak párkányán alma piroslott.
Apám is eljött. Jókora fényes, piros sztaniollal bevont csizmákat hozott. A tetejükön átlátszó papír bekötött zsákot formázott, azon át tarka, virágforma cukorkák mosolyogtak rám.- Ezt nálam rakta le a Mikulás. Azt mondta, hozzam el, mert véletlenül a puttonyában felejtette, amikor itt járt…
Először a cipőmben talált Mikulást bontottam meg. Sajnos, nem csoki volt a fényes köpenyében, csak valami ízetlen ostyaféle.Anyám a fogai között valami cifrát mondott, meg hogy „van képük…”Na, majd a csizmák!Jó, hogy apám már elment és nem látta csalódásomat.Mindkét csizma ugyanolyan ostya volt, mint a kis mikulás és a pár szem - ki tudja miből készült- virág alatt szíjáccsal voltak kitömve.
Háború volt. Szegény Mikulás honnan is vehetett volna csokoládét! Nem sírtam. Megértettem.Most is csak az emlék miatt könnyezem.
stapi2017. március 10. 11:20
Akkoriban az ilyesminek is lehetett örülni. Sőt, még az ötvenes években is... Én akkoriban keveredtem erre a sárgolyóra. Hú, de utáltam a kukoricakását! A karácsonyfa meg lapátnyélbe furkált fenyőgallyakból állt - legalábbis nálunk. De dió azért került a csomagocskába. :)
Mégis jó, hogy eszembe juttattad. Köszönöm!
Kicsikinga2017. január 18. 15:06
Meghatódva olvastam, és éreztem a szeretet melegségét, valamint annak csokoládéillatát!
Igenis az volt!
Csokoládéillat, Nálatok!
Ametist2016. december 14. 08:41
Hát igen... nem mindig volt bőség, de a családi összetartozás kiviláglik versedből, és ez a fontos!
Bugatti3502016. december 13. 10:14
...mi is, tágra nyílt szemekkel csodálkoztunk az ablak alatt, mert virgács is volt a csizmánkban... mindig szófogadóak voltunk, mert azonnal térdepelni kellett, ha valami rosszat tettünk, pedig azt hittük, hogy jót teszünk ! :)) Szép emlékeket ébresztettél fel bennem, ennek ellenére... :)
Ölelésem és szép ünnepnapokat kívánok!
Ernest2016. december 13. 00:59
Szépen leírtad, jó volt olvasni... még azt is, amit a hozzászólásokban olvastam...! :)
Sida2016. december 12. 21:34
@Rozella: Köszönöm, hogy itt jártál. Békés , boldog ünnepeket kívánok!
Sida2016. december 12. 21:32
@merleg66: Minden gondjuk mellett az édesanyák, meséltek, beszélgettek a gyerekekkel. De jó is volt, mikor édesanyámmal vadgesztenyéből csináltunk apró asztalt, székeket. Gyufaszál volt a lábuk. Kenyérbélből pici torta készült a babáknak. A mama meg, ha tésztát gyúrt nekem is adott egy darabkát és a platni szélén megsüthettem!
Rozella2016. december 12. 21:08
Megható, szomorú emlékezés..., hát igen, a gyerekkor sem mindig felhőtlen, sem akkor, sem most... Szeretetteljes, békés ünnepet kívánok Neked!
merleg662016. december 12. 20:44
Kedves Klárika! Én ugyan a háborús évekre nem emlékszem, hiszen még nem éltem, de az ötvenes évek eleje már emlékeimben él! Nálunk a faluban csak alapvető élelmiszer volt a boltokban, de minden Mikulásra kaptunk a húgommal
néhány szem igazi szaloncukrot, tudod a régi fondantosat - amit lehet, hogy ma meg sem ennék, meg egy egy pici mikulás figurát! Anya ilyenkor este leült velünk és kukorica szárból készítettünk szekeret, lovat, meg sok féle játékot. De szépek is voltak azok az idők! Filléres dolgok voltak, de nagy szeretettel. Ez volt akkor a fontos! Nagyon szépen megírtad. Tetszett!
Sida2016. december 12. 19:18
@skary: Köszönöm. Jó lenne, de ebben se reménykedem.
skary2016. december 12. 19:06
látod az emlékek élnek csak..örökké