Senkifiú blogja

Finoman és lágyan.

Így kéne simogass!

Szeretni és csókolózni.

Holtomiglan ábrándozni.

Gyere Kedvesem s burkolj be!

Tetőtől-talpig takarj be!

De sajna nem így tesz.

Könnyes lesz e nemes szerelem,

s lassan vége lesz.

Keltezés ideje: 2015. április. 27-én. Nagybánya környékén Szűz kő tetején. 18:46 idő közén, készülve a Kolozsvár-Torockó közti jókai 50(55-re) s gondolva majdani szerelmemre.

A Champs-Élysées-én haladunk, 

A diadalív alatt. Ott láthatjuk!

Szívemből és elméből 

pedig párizs fényáradata 

csókolna.

Párizs szépsége!

Íme hát! Ime!

Csókolom a kis karcsú kezét.

Kérem adja nekem

tiszta ízű szerelmét!

A Notre-Dame-i toronyóra, ha megkondul.

Kedvesen lágyan a vállamra borul 

és átölel boldogul.

Kedvesem, gyere s csókolj szelíden.

Minden éjben.

 Ide visszatérsz és itt maradsz.

 Ez nem vitás.

 Ez a város oly csodás!

 Elkábított, Párizs!

 S én úgy szeretlek, 

 hogy az már nem normális.

 Ülj mellém a padra!

 Csókolj ajkamon máról a holnapra!

 Kérlek szeress, Kedvesem!

 Csókjaiddal halmozz el, kedvesen!

 Gyönyörű vagy!

 Add, kérlek csókodat!

 Hosszú hajjal szeretlek!

 Soha, el nem felejtelek!

 Nyomodban leszek!

 Csak te érted epedek!

 Egy percet sem felejtelek!

 Légy velem nappal is;  

 éjjel is!

 Csak kérlek, hogy 

 szeress is!

 Szeretlek, úgy szeretlek!

 Érted a Szajna partján ezután is megveszek. 

Keltezés ideje: 2015. április. 22-én Párizsra gondolok földnek napjának az éjjelén-hajnalán. Különben eme versemet a következő aranyos, kis film ihlette, melynek címe: "Velence, a hold és te".

Hackett's Quarry tábor, éj leple alatt,
Ahol a farkasember rémuralmat tart.
Kilenc ifjú szív, mit vajon várhat-e?
A holdfényes éjben ki lesz a vadász, ki lesz a préda?


A tábor csendje, melyet megtör a vonyítás, 

A rejtély mélye, hol a farkasember szeme világítás. 

A tanácsadók sorsa, ki marad, ki tűnik el? 

A történet kínál választ, de a végén ki lesz a hős? 

A történet szövevényes, mint az életünk útja, 

Minden döntés fontos, a sorsunkat írja. 

A kőfejtő világában, hol a farkasemberek éhesek, 

A túlélés a tét, a játék vége pedig kérdéses.
Emmába és Abigailbe én is igy lettem szerelmes.

Dobogó szívem is már csak értük és Petráért verdes.

Petra 

Petra, a neved olyan, mint a hűs forrás,
Édes, mint a méz, s mint a tavaszi hajnal.
Az ég is irigyli, ahogy ragyogsz,
Szerelmes szívem érted dobog.

Petra, mint a virágok, te is kinyíltál,
S szívemben, mint a csillagok ragyogsz.
Az éjszaka csendjében, mint a dallam,
Te vagy az, akiért a szívem lángra gyullad.

Petra, a neved olyan, mint a boldogság,
S lelkemben, mint a tűz, lobogsz.
Az élet útján, veled akarok járni,
Szerelmes vagyok beléd, Petra, mindörökké. 💖

A neved, mint a tavasz hajnalának első sugara, 

szívembe égette magát. 

A neved olyan, mint a virágok illata, 

amely a széllel érkezik, és elvarázsolja a lelkemet. 

Petra, a neved olyan, mint a titokzatos erdők mélye,

ahol a fák ágai összeérnek, 

s a csillagok tündöklése áthatol a lombkoronán. 

Petra, a neved olyan, mint a mesebeli kastélyok falai, 

amelyek mögött rejtőzik a vágyak és álmok világa.

Talán már sosem találkozom még veled, 

de szívemben már örökké létezel. 

A gondolataimban sétálok veled

a rózsaszín naplementék alatt,

ahol a fény és árnyék találkozik. 

Petra, te vagy az a titkos kert, 

amelyet csak a lelkem ismer, 

és ahol a virágok sosem hervadnak el.

Petra, ha valaha is még meglátlak,

a szívem dobogni fog, 

mint a madarak szárnyai, 

amint a magasba emelkednek. 

Addig is, a szavaimban hordozom szerelmemet, 

mint a csillagok a végtelen éjszakában.

Legyen boldog a szív, amely Petra iránt érez, 

és legyen ragyogó a nap, amely a nevét hordozza.