Sea blogja
SzórakozásMár régen reklámoztam a blogregényem
Még mindig szerelmes démon...
Ha kedvet kaptok hozzá itt olvashatjátok:
Zotrix először érezte magát gyengébbnek amióta a föld felszínére érkezett a gömbvillámmal, amibe a nagyúr zárta. Felismerte; eddigi felszíni munkája a semmibe veszhet, ha nem szedi össze sürgősen magát, a Styx folyóban lesz haleledel, Charon cápái fogják széttépni apró cafatokra. A homlokán izzadságcseppek ütköztek ki, a szeme szivárványhártyája vérben úszott.
A szoba levegője megtelt az ősi és ellenséges hullámok összecsapódásával, amely olyan erőteret képezett, hogy a benne lévő tárgyak vibrálni kezdtek. Remegett a fémszobor a falba süllyesztett polcán, a földre vetett matrac, a takaró, a faasztal a rajta lévő poharakkal együtt. Minden élettelen anyag felvette a rezgést, amit a démon és az angyalok egymás elleni undora fejtett ki.A Zorrix-al szemben álló Tűzember potenciális veszélyforrást jelentett, azzal a veleszületett különleges képességgel, amivel felismerte és elgyengítette őt. A harcos a tekintetével alig egy méternyiről blokkolta azokat a sugarakat és pajzsot, amit a sötét és lapos kő megidézésekor tett a magáévá.
- Kár volt idejönnöd balfasz! Saját sírodat ástad meg!
- Cuki a fiúd Tűzember, utánad őt tépem szét, de előtte megnézem mennyire tüzes a hátsója, megkapja a ménkű szagú és királyi falloszomat! - Nick vicsorgott, de nem engedte magán elhatalmasodni a dühöt, ugyanúgy koncentrált továbbra is, mint előtte. A széles nyakán vadul pulzáló ér azonban híven mutatta a mély felháborodását és izgalmi állapotát.
A másik helyiségben Dan a lelkében szunnyadó sötét csírával jól érezte a veszélyt, bár akkorra már felébredtek kivétel nélkül, a szörnyű, sikoly riadóztatta minden sejtjüket. A pusztító baj túlságosan közelről leselkedett, nagyobb veszélyben voltak, mint bármikor azelőtt.
Az angyal-harcosoknak a Fények Háza nem csak a féltett és szigorúan őrzött lakhelyük volt, de az a támaszpont és mentsvár is, ami a jól működő álcázásnak köszönhetően távol tartotta még a fajtársaikat is. Egy olyan titkos zúg a földön, ahová a sötét erőnek sosem szabadott volna eljutnia!
Dan suttogva intette csendre a társaságot, és terelte a két helyiségből egy szobába a nőket, annak ellenére, hogy Bhays- aki folyton ellenségesen nézett rá-, folyamatosan fanyalgott. Sehogy sem tetszett neki az, hogy Dan bármiféle irányító szerepet akar vállalni, ha nem lettek volna veszélyben, óriási jobb egyenessel hozta volna a tudomására a dolgot. Még ideje korán sem fogadták be, jócskán kell eltelnie időnek, és Dan részéről tetteknek ahhoz, hogy a szavát el és megfogadják. A többiek is pont így éreztek, mégis mindannyian hagyták, hogy Alina szerelme vezényelje őket. Talán mert bárkinél jobban ismerte azt a másikat odaát, a természetét, a milyenségét, és a pokoli mivoltát.
A volt démon volt az is, aki berúgta azt az ajtót, ami mögött a helyébe lépett pokoli szörnyeteg lapult.
Bhaysék nem tudták mire és kire számítsanak, de Mary vörössé vált tekintete, és a körülötte terjengő bűzfelhő világossá tette előttük, ki is az ellenség, ahogy azt is; Leon élete nagy baklövését követte el, amikor a házba hozta a gonoszt.
- Megfojtom - szitkozódott a szőke férfi, míg Fhait a dörmögését magába fojtotta, és elkapta társa csuklóját, hogy az ne mehessen közelebb a vérző mellű szörnyeteghez.
- Mi van veled? Össze vagy zavarodva te is? A szemedben ezernyi haragszikra izzik. Nem látod? Nick bűvöli a szemetet, egy húszasba, hogy pár pillanat alatt felrobban és az apró darabkáiba törlöm a talpam!
Egyetlen pokoli küldött, tucatnyi angyalharcos és a Tűzember ellen hamar eldöntötte volna a csata kimenetelét. De nem volt ekkora szerencséjük Leonéknak. A motoros bandába költözött bérenc lelkek, akár a lokátor, fogták Zotrix jelzéseit, és megtaláltak a legtöbb szem számára láthatatlan kaput, onnan pedig csak egy köpés volt a Fények Háza…
Tombolt a szél, a hópelyhek kavarogva csapódtak az arcuknak. Érzéketlenek voltak rá, nem érdekelte őket semmi, csupán a pusztítás.
Beözönlöttek.
Vagányul és hangosan nevetve, mintha egy szülinapi partira igyekeznének, odaérjenek időben, nehogy elfogyjon a pezsgő. Eszükbe sem jutott óvatoskodni, úgy gondolták a vezérük, biztosan előkészítette a terepet. Nyertesnek, és legyőzhetetlen katonáknak hitték magukat.
Ellepték a lakhelyet, ahol számukra ismeretlen fény honolt, még úgy is, hogy a tetőn sok helyen hiányzott a cserép, és porszag terjengett a légben. Az aranyozott keretű festmények, a szárnyas alakok, az a jó energia, ami áramlott, valósággal bomlasztotta a társaságot.
Amikor a fémajtót- a harmadikra kilőtt aknavető lövedéke cakkosra tépte-, a huszonegynehány acsarkodó és angyalvérre szomjazó élőhalott lerohanta a harcosokat.
Óriási hangzavar támadt, robajló moraj zúdultak alá, majd törmelék takarta végig a folyosót, aminek a legvégén egy hatalmas luk tátongott- amerre a lövedékek utat találtak ki a szabadba-, a Telneát övező hegyek felé. Amikor leülepedett a por, lövések hangjai süvítettek, sikoltások szelték a teret, csonttörések ropogása borzolta a hallását az angyaloknak.
A Tűzember erejét egy idő után mintha kiszívta volna Zotrix, megrohanta a valószerűtlenség érzése, ködös szédülésroham söpört végig rajta, egyre gyengült, sápadtabbá vált, a végtagjai kimerülten remegni kezdtek a magába szívott energiák miatt.
Leon rövid időn belül a második bérenc nyakát szorongatta, akinek a pisztolygolyója ugyan feltépte a mellkasát, mégsem volt elég ahhoz, hogy ne küldje át másvilágra.
Bhays a falhoz csapta a vörös hajú áldozatát- akinek egy mozdulattal előbb az ujjait törte el sorjában, majd a csuklóját is-, amikor épp egy másik, tagbaszakadt, motoros dzsekibe öltözött alak ugrott a hátára és az erős karjaival próbálta a kitörni a nyakát. Michael is közelharcba keveredett, makulátlan arcbőrén, egy vékony, vörös csík folydogált lefelé, beszennyezve a felsőjét, mivel a bal szemöldöke felett a bőr felrepedt és a jobb karja is vérzett erősen, két mély tőrvágás is éktelenkedett rajta.
Dan próbált szabad maradni, érezte a végső összecsapást Zotrixxal neki magának kell megvívnia! Tulajdonképpen kibaszottul örült Nick gyengülésének, alig várta, hogy az ereje Zotrix ellen irányulhasson. Zotrix lábai is megrogytak, az arcán és az alatta lévő hússzöveten hólyagok keletkeztek, amely- akár a fortyogó lávában-, kezdtek kipukkadni és véres, kénszagú nedveket fröcskölni fél méteres távolságra. Nick kapott belőle bőven, égette a bőrét, lukasztotta a húsig, de nem hátrált- csupán a tekintetét féltve-, hunyorogva nézett tovább, nehogy egy esetleges bűzbomba a szemébe csapódjon.
Dan alig tudta levenni a szemét a látványról, ahogy Nick is megbűvölten figyelte a dolgot, miközben egy- egy ökölcsapással hárította, ha valamelyik bérenc túl közel merészkedett hozzá. Ha ezzel sem sikerült magától távol tartania a támadóját, akkor az éppen közelében lévő angyal- harcos intézte el a szerencsétlent, vagy Dan volt, aki kupán vágta az ugrándozó, hadonászó bérencet. Zotrixnak a Tűzember erejétől nem csak az arcán fordult le a húsa és a bőre, de a testéről is kezdett lemállani Mary immár foszladozó porhüvelye.
Elena folyamatosan imádkozott. Elgondolni sem merte mi lesz, ha a bérencek rájuk törnek. Alig hitte el, hogy nem egy rémálom kellős közepén vannak. Lucyra gondolt erősen, az Istennőre, magában könyörgött; hallja meg a gondolatait, segítsen nekik megmenekülni, ne hagyja a Fények Házát veszni, bármennyire is fájó sebet ejtett a szívén Leon.
Adela és Leila egészen az ajtóig merészkedett, Leila kezében felhúzott, lövésre kész fegyver, tekintetében a harcosok elszántsága. Shen megígértette vele, hogy nem hagyja el a helyiséget és nem vesz részt a harcban, de eléggé nehezen tudta betartani a dolgot, a folyton izgő - mozgó teste ezt egyértelműen elárulta. Viszketett a tenyere, nagyon szívesen megszorongatta volna a mocskok nyakát. A nagy hasa azonban ahányszor csak odapillantott emlékeztette őt, hogy védenie kell a gyermekét, akit a szíve alatt hord. Mert ha ő megsérül oda se neki, pár óra leforgása alatt regenerálódik a sebe, vagy a törés, de ha a kicsi sérül meg akkor… A kettejük szerelmének gyümölcsét óvnia kell mindenek felett, aki talán megérezve a bajt, erősen rúgkapálni kezdett odabent, örömkönnyeket csalva az anyja szemébe.
- Felkészülten várjuk a rohadékokat- nézett biztatóan hátra Alinára, akinek a kezét Elena fogta, mert a lány annyira remegett, hogy nézni is rossz volt. Mirabell feszülten álldogált, kicsit odébb, nehezen tudta türtőztetni magát, legszívesebben sikoltozni kezdett volna, még az életében nem félt annyira, mint akkor. Tudta, hogy az őrzők nagyszerűen harcolnak, és olyan erősek amilyent a világ még nem látott, mégis az, hogy ennyire közel volt hozzájuk az esküdt ellenség, mindennél nyugtalanítóbb volt. Nem is akarta saját szemével látni őket, rettegett, hogy esetleg egy csoport ördögi lény, majd rájuk tör.
Zotrix lábai előtt hallomban állt a mállott hús, és a nedvek, lassan előtűnt az igazi, szarvakat viselő, patás lénye. A bűze orrfacsaró volt, az arca a legrútabb, amit a földön valaha is csak látni lehetett. Az angyal- harcosok tíz perc leforgása alatt végeztek az ellenséggel, akik nem voltak többek hadonászó, gyilkos ösztönnel feltöltött élőhalottaknál. A Tűzember térdre rogyott, Fhait akadályozta meg Leon segítségével, hogy Michael a közelébe menjen.
- Hagyd, ehhez kevesek vagyunk, amit ő csinál különleges képesség!
- Nem látjátok? Nick rosszul van, segítenünk kell!
- Várj!- parancsolta Leon- maradj egyelőre itt. Ha eljön az ideje, össztüzet nyitunk!
Mindannyian a valamikori bejárat helyén ácsorogtak, véresen, porosan, zilált külsővel. A szétrobbant fal cakkosan viselte magán az aknavető negyedik dörrenését, amely ha nincs szerencséjük, mindannyiukat cafatokra tépte volna. Zotrix volt az utolsó gonosz, ám az ereje mérhetetlenül erős volt.
Beleremegett az épület, amikor igazi mivolta előbújt. Közel sem emberi külső tárult az angyalok szeme elé.
Szőrrel fedett, szarvakat viselő, patás állat szörny, azokhoz hasonló, amelyek egyszer már feltörtek, akiket a Tűzember pusztított el. De Zotrix annál is szörnyűbb volt, terjengett körülötte a gonoszság, ráadásul ahogy telt az idő úgy nőtt, a teste a három méter körüli magasságot is elérte, a fém palafont átszakította a feje, a padló beszakadt a lába alatt, bokáig süllyedt benne.
- Most lőjetek- kiáltotta Leon, miután Dan a Tűzembert egyetlen erős rántással félre húzta az élő céltábla elöl. Nick beszámíthatatlan volt, ájultan, akár egy zsák cukorrépa dőlt a földre.
Zotrix felemelte a karmos kezeit, széttárta vízszintesen, ám nem mozdult.Minden golyó beletalált a mellkasába és a fejébe, meg sem tántorodott. Ellenben a falak elkezdtek megremegni végig Leonék feje felett, a legnagyobb baj pedig az volt, hogy ott is, ahol Leiláék tartózkodtak.
Dan tudta, hogy eljött az ideje. A háta elviselhetetlenül bizsergett.
- Meneküljetek!- kiáltotta a többiek felé. – Menjetek, mielőtt az egész átkozott romhalmaz a fejetekre dőlne!
A harcosok haboztak, sosem volt kenyerük a menekülés, amióta a föld forog, angyal- harcos nem hátrált meg démon elöl.
- Nem!- kiáltotta Leon, ahogy a többiek is felháborodva a fejüket rázták.
- Induljatok! Utoljára mondom! Az asszonyokra nem gondoltok? Mentsétek Alinát, Leilát és a többieket!- Ekkor már Dan pontosan szemben helyezkedett el Zotrix-al, a háta közepén pedig kettészakadt a pólója, két hófehér, tollas kitüremkedés bújt elő a húsából óriási sebességgel, amit egyszer csak, egy pillanat alatt szétnyitott.
Ott lebegett Zotrix ellőtt, egy földre szállt arkangyal, akinek a látványától olyan hátborzongató sikoltás hagyta el a száját, hogy a harcosoknak megfagyott az ereiben a vér.
Most ezt írom-a romantikus nők így képzelik el
Talán minden nő valami ilyesmire vágyik amikor teshes...Az elütésekért bocs, tényleg most írom...:)
Leila a nagyméretű tükör előtt bámulta magát, a szája sarka megremegett. Ezen a reggelen vette észre, a teste kezdett megváltozni. A mellei teltebbekké, érzékenyebbé váltak, a hasa pedig elkezdett gömbölyödni.
A kedvenc farmerjébe akart belebújni, de elkeseredett harcot vívott a gomb helyére pattintásával. Ekkor vette észre már nem fogja tudni viselni a ruhadarabot, rég kihízta. Levetkőzött teljesen pőrére, és nézegette magát. A keze határozottan a hasára tévedt, a tenyere a rátapadt a hasára. Amikor a szempillája lecsukódott a kicsire gondolt, aki odabent várta a világra jöttét.
Úgy érezte a gyermeke érzi minden gondolatát. Össze vannak kapcsolódva nemcsak a köldökzsinór által, de valami megfoghatatlan hetedik érzékkel is. A szemeiben könny ült a meghatottságtól. Sosem gondolta volna, hogy ilyen érzés anyának lenni. Leila tudta, a kicsit szeretni fogja és védeni, legyen az fiú vagy lány. Már most imádta, és rágondolva olyan a legmélyéről érkező hullámok öntötték el, ami maga volt a csoda.
Shen először mozdulni sem bírt. Pont abban a pillanatban lépett be a szobába nesztelenül, amikor Leila lehunyta a szemét. A tükörből látszó állapotos nő látványánál az egész életében nem látott szebbet.
Soha.
A lelkébe virágok gyúltak, szerelem indájú szépség, aminek az ezerszínű szirmaira mind Leila neve volt írva.
Lassan közelített a feleségéhez. Valami megfoghatatlan erő öntötte el. Leila elpirult, amikor észre vette, a kezét védekezőn tette a meztelensége elé. Szégyellte magát.
Úgy gondolta már nem szép, Shen biztosan nem akar majd egy bálnához érni.
- Ne- suttogta Shen. - Ne takard el magad, gyönyörű vagy!
- Hazudsz- préselődött össze a lány szája.
A harcos csak a fejét rázta, majd az ujjai remegőn, de határozottan fordították maga felé az édes testet. Leila nem mert a szürke szemekbe nézni, háborgott a lelke amiért a belső magányát megzavarta a másik.
- Szép vagy, a legszebb, akit valaha is láttam. Hidd el, akkor is az leszel, ha ekkora hasad lesz- mutatott egy nagy körívet mosolyogva a férfi.
- Szeretlek! Azért pedig mert a gyerekünk itt van-mutatott a lány hasa felé- tisztellek is.
Leila végre felemelte a fejét, a két tekintet összekapcsolódott. A lány csak most értette meg, pont erre volt szüksége, a szavakra amit a férfi kimondott.
A csók lassú volt és csendes vágyfolyót fakasztott. Lassan öntötte el őket a szeretetbe mártott vágy.
Shen és Leila összefonódó teste enyhén hullámzott, amikor az ágyra dőlve csendesen és szerelmesen egymáséi lettek.