Sea blogja

Filmszalagunk pörög,
-életünk kockái-
lágyul hőre, görcsös,
dia, ha megfázik.

Popcorn és szívószál,
páholyban bérlettel;
nagy bemutatód vár  
-Isten szeme megles.-

Tekercsünk híradó:
reality- regény,
sorunkat, mint adót
vallani kell, ne félj,

ha a margójáról,
„the end” szakaszba ér.

Nem az a kevés, ami a pénztárcádban van, hanem az a sok, amit meglehet venni.

Folyónknak hordalékában követ láttam,
mint kicsiny gyűjtőhelyet.
Tárolta hűen, bordáid alá zártan,
vádló emlékeimet.

Gyönge kis fénysugár törte fel lakatját
rabságból szabadítva.
És hagyta széthullámzani: telt alakját 
sodrásba irányítva.

S ömlöttek szép éveim a nirvanába.

Mi is a szerelem?Nem is olyan egyszerű, vagy mégis.
 Amikor a másik tökéletessége egyfolytában az eszünkben jár.Mert, ha nem látnánk tökéletesnek, ha valami hibádzna rajta vagy benne, nem lennénk belé szerelmesek...:))

Egy hozzászólásnak írtam, az előbb.:) 

Mikor elválik tudat és test
lóbálod lábad jaj, de könnyen!
Mint, tavasz csintalan gyermeke,
köztes létben, súlytalan lebegsz.

Édes gyümölcsök aromája
szivárog az alkonyi tájra,
fájó emlékkel lélegzed be
nincs senki ki felsegítene.

Pókháló rezeg fejed felett
régi érzések rohannak meg.
Poros a padlás, ócska halom
sarokba hányva a vagyonod.

S gondolat úszik, mint a felhő
lassan lejjebb csúszik az idő-
glóriás alak vár már reád
fény-alagútnak végében áll.

Pőre lelkeddel mit kezdhetnél?
Megfogod feléd nyújtott kezét,
s emelkedtek a magaslatra
oda, ahonnan nincs út vissza.

Hogy hústalan nézz a szemébe;
a mindenható igéjének
kiből ered a kezdet és vég, 
ki kegyelmet ad bűneidért.