Sea blogja

Vádaskodó idegent keresel;
Miért gondolod, az van ott belül?
Varázslókat kergetsz üveghegyen,
míg az igaz, magzatként szenderül.

Ébreszd fel, rázd, tudatos egódat,
füleddel halld a szeplőtlen imád,
higgy magadban, mint anya a jóban,
 engedd tágulni azt a glóriát...

Működik úgy látom.:)

Elnézést kérek tőletek, de ínhüvelygyulladásom van-jobb kéz naná-minden billentyű lenyomása egy kín.Most nem tudlak titeket kommentelni, egy-két nap...

Szerelemgyerek vagyok:
szívekből kaptam magot,
pattantak a rügyek, mikor fogantam,
s  lány arcára az anyaság,
szent képet faragott.

Néha a gyermek rossz,
olykor botor,
kakaó ízű hajnalokon
voltál te a mentorom,
lángok, ha fáztam,
esőcsepp kánikulában,
széllel szemben palást,
alváskor maga az ágy,
s minden mi kellett
a szertelen lelkemnek.
S visszaadnám mind,
ha erőm lenne,
de tudod anyám,
az erdőből nem mindig vezetnek
ki tiszta járatok...

Egyet mindig fogadok;
szűz s szenvtelen szeretetet,
ennyi, mit adhatok.
 

Szempillámra lehelted
pipacsos forróságban
vágyódó lélegzeted.
S lettél zúzóm, oldásban
 
a kő. Olvadó szájban;
nemezis. S egy kegyetlen
mában, perzselt imában
a szent írás: szerelem.