Agyszelepek a lelkemen (át)

Duruzsol a szívkandalló

vágyhasábok szikra fényén

irigy szemek siklanak

kotor ez a nap vas

ha parázs lángra kap

öntudatlan égünk

vagy hamuvá szédül

viszonzott tűz nélkül

e nap látón szeret

de jár egy üzenet

s kimerülten eped

tovább

duruzsol a szívkandalló

vágyhasábok szikra fényén

hőn szerelmes szirénnek

gondol a talján ének

ölelten vezényel

lelkes etűdöket

kortalan bűvölet

pártengert gyűjtöget

tovább

duruzsol a szívkandalló

vágyhasábok szikra fényén

a Föld szaporábban dobban

ég csipkét a bokorra

isteni szív horgolja

megáll csak egy percre

hogy lényét átölelje

aztán világszerte

tovább

duruzsol a szívkandalló

vágyhasábok szikra fényén

Szórakozni jár a kaszás
a tömeg öltöztet,
átnéz balkáni csapatán
tenyerét dörzsölve.
Pán dübög izzadt falakból,
drogér(i)a tompít,
ifjú hév kelte haragtól
egy kézben kés ordít,
vak félsz gördít gyors lavinát,
dominó elvet él,
megszült fekete partiján
jól áll a szemfedél.
Lehelet száll, az utolsó,
talpalatnyi élet,
Párka lány kezében olló.
Emberek?! Ki végzett?
A halál jól szórakozott,
van kinek megérte?

Csak lámpafények játszottak a ködben,
csillogó aszfaltra lenézve,
bár ne tükröztek volna többet,
a felsiető angyalok könnyében.
 
Csak egy önfeledt est volt a Fonóban,
de végleg belegabalyodva,
hármat villant Morta ollója,
és a kék Styx fölött elvirágoztak.
 
Csak egy tánc volt a finálé döbbenet,
derékban letört ifjú ágak,
szorongó részvéttel körbevesz,
s imát leng a mécsesek kigyúlt lángja.
 
Csak egy csárdás, miből nincs visszalépés,
a közönség némán otthon vár,
egy lány nem érti hazatérvén
anyja miért öleli sokkal tovább.
 
Csak féktelen tánc volt, lóerők járták,
gördülő függöny lepelbe vált,
egy országként gyászol a Jászság,
s a madárlátta ifjúság messze száll...

(A novemberben, balesetben elhunyt 3 jászsági táncos emlékére.)

Víg tavasz közelít,
vidító jeleit
érzi a halnépség,
csiszolja halpénzét.
Farsangra hangolva
kígyóz az angolna.
Víz alatt mi zizzen?
Händel-től „Vízizen”.
Résztvevő mind nevet,
túléltek zord telet,
gyűlik a bokréta,
hozza sok makréla.
Lepényhal sürögve
sügérnek segítne:
csalit húz madzagon
kukaccal gazdagon.
Nagy kalmár kiszolgál,
kérdezi: „Iszol már?”
 Ha polip mixerlány,
elfogy a porcelán.
Ajtónál viza ül,
rablóhal menekül,
övén hal nem szuka:
félelmes kancsuka.
Fogasra ruhatár
s rengeteg munka vár,
busásan megtérül,
ha párja mellé ül.
Neonhal világít,
plafonról nem tágít,
kárászra pikkelyek
fényekhez illenek.
Gőtehal versére
zenét írt vendége,
tintahal tollából
ömlik a szózápor.
Van, ki csak tátog itt,
szövegből mást gyanít;
ha szájról olvastok,
látszik sok odvas fog.
Nem mérték centivel,
mennyi a decibel,
narancshal hangja szép,
kivág egy laza C-t,
csikóhal vágtat ott,
nyergére rápakolt
féktelen pisztránghal,
küzd meg az istránggal.
Táncparkett telített,
nyüzsögnek heringek;
disc-jockey vágyálma:
jöhetne pár cápa!
Csukában keringő,
nem éppen rá illő,
csúszkálva táncolná:
egy-két-há... egy-két-há...
Kakukkhal most szót kér,
jelzi, hogy ponty éjfél,
még többre váróra
ráfoly a záróra...

Sötét zöldségboltban, régen volt a zárás,

halkan kuncogtak az egymásra tett ládák,

sok lakója várta Szilveszter éj jöttét,

jelre Vilmos gurult, s becsavart egy körtét.

Fűszerezvén ezt a nevezetes éjjelt,

Major Anna tartott egy rövid beszédet,

nyitotta az estélyt, s néhány krumplis zsákot,

párjának hívta a deli paszternákot.

Eladói pulton műsor már beindult,

az alma tánccsoport éretten is izgult,

vezérként a starking csúszott be egy spárgán,

de Bella rumbája vitte el a pálmát.

Sztriptíztáncosnőként következett borshow,

kifejtette magát a csábos burokból,

vendégként lépett fel dísztökös zenekar,

s gesztenye szelíden velük brékelt egy dalt.

Patisszon szemei csillagokat szórtak,

a régi csibészek rá nem is gondoltak.

Óévi hangulat tetőfokra hágott,

a parkettre vegyes salátát varázsolt,

táncoltak a zöldek micsoda kavalkád,

repült a csicsóka, hogy bedobta magát!

Káposzta(ta) járta leveleit hántva,

s fügét mutatott az izzadó hagymának.

Kakukkfű jelezte éjfélnek idejét,

borízű almával koccint ki nem henyélt,

fogadkozva húzták malacpersely farkát;

mindig frissek maradnak rekeszek alján.

Félhomályban néhány erotikus zöldség,

attrakciójukhoz nem kell a közönség,

hever karalábé, kezében kelbimbók,

s karamellbe mártogatnak egy-egy ringlót.

Dióhéjban ennyi volt a híres ünnep,

Kukor Ica hangja mindent be is szüntet,

kulcs fordul a zárban, gazda szeme kerek,

már megint nem rakott rendet ez a gyerek!

Minden kedves olvasómnak és látogatómnak

Boldog Új Esztendőt Kívánok!