Sanzsan blogja

régen volt, elmúlt - félre hát a bút!

Minek bolygatni? Trianonnal együtt

temessük mélyre a két háborút.

Olyan régen volt, hogy igaz se volt tán...

Katonadolog - spongyát rá, fiúk!

Ha odatartjuk a másik orcánkat

és nem hőbörgünk, akkor lesz kiút.

Azt hiszitek, hogy elhatározás csak,

és nem fáj többé, ami elveszett?

Nem fáj, hogy ifjú, délceg dédapámat

csak jég ölelte, mikor elesett?

Azt gondoljátok, ha tilos, nem érzem,

hogy élve téptek szét családokat?

Meggyaláztátok Mária országát,

pallossal szabva új határokat!

Jó bolt volt nektek, mi nekünk iszonyat.

Isten szíve hogy nem szakadt bele?!

Népünket hányszor hagytátok magára?

Elnyomatásunk világ szégyene!

Jók voltunk pajzsnak, jók voltunk bohócnak,

kellett a földünk, élelmünk, agyunk...

Szállj már magadba, te "nagy" Európa!

Te sem lennél most, ha mi nem vagyunk.

Igenis fáj, hogy tenger tartozásod

letagadod, és nem tudod nevünk!

Lesöpörnél a térképről egészen...

Hát még az emlék, az se jár nekünk?! -

Nem akarok én senkin bosszút állni.

Csak egyszer éreznéd át panaszom!

Álnok világ! Nézz nemzetem szemébe;

lásd: egy Hazám van - de két Himnuszom.

 Ezt a verset 2009 nyarán beküldtem, de akkor elutasították. Azóta szabad emlékezni Trianonra, de többször nem próbálkozom, ezért ide írom a blogomba.

Eddig duzzogtam... :)