Rozsika blogja

Mi történt,nem tudom,

De ez már fájdalom.

Megint hittem ,valaki szavának,

Örültem mint gyerek  a babának.

De mint minden baba,eltörik,tönkre megy,

Ez is úgy tört el hirtelen,

Miért fáj nem tudom

Hiszen nem volt semmi .mondhatom.

Ki az ki érti ezt, mondja meg

Mi történik s miért pont velem

Hiszékeny,buta vagyok.jól tudom

De miért fáj oly nagyon?

Hány kemény év,mennyi fájdalom.

Mond Istenem,meddig  bírhatom.

Áltam   mint erős fák az oldalon.

Tépet,vihar,szél,jég,borzalom

Nem roppant össze ez a váll.

Mert volt kikért ,hát ellen állt.

Meg vívtam száz csatát.

Küzdöttem,mindenért.s láss csodát.

Múltak az évek,fogyott az erő

S nem kell már a vén fenyő.

Beteg kopott lett szegény.

Kivágták,eldobták hisz mit sem ér.

Ne láss, ne hallj, ne szólj.

Hisz nincs közöd ,nem kell már az ösztönöd.

Nem tartozik rád már más 

 Csak a csendes, megnyugvás,

Mond mért van így Istenem?

Mért éljem így életem?

Ha nem kell már semmi más,

Csak a csendes hallgatás.

Mit vár még az  értelem?

Mikor nincs már érzelem

Dölni kell, hát öreg fák.

S mi  dölünk mert úgy sincs más választás

Ne sírj ha fáj a szív

Mert az mindent ki bír,

Jöhet bánat fájdalom,

Ő dobog mint mindenkor.

 De a lélek az már más.

Elszáll,ha már minden fáj.

Vissza sosem hozhatod,

Hisz el pukkant mint lufbalon.

Lélek nélkűl élni könnyebb,

Le törölni a sok könnyet.   

Nevetni a bánaton,

Hol ott ez a fájdalom

 Mi az mi fáj, ha a szív meg halt már.

Mi az mi érez még ez után,

Mondják a lélek,nem hal meg.

Az él tovább,él de miért??

Ha nincs tovább...

Nem lát senki, semmi sem, nincs szó,

Nincs szerelem, nincs barát

Ki meg bocsájt, nincs kedves ki ölel már

Istenem segíts már 

Múljon el mi még úgy fáj.

 Fáj a szív ha eldobod,nem érted meg miért dobog

 Ha nem tudod szeretni,még nem kell elfeledni

Hadd hidje ,hogy van remény nem szakad meg semmiként.  

Egyszer majd még megtudod,ha a te szíved is így dobog 

Majd hazudik valaki s te örűlsz majd neki.