Re-kreáció
GondolatokPlatánok
Platánok
Lefutott körök, tarka századok,
szép reményt romba döntő kórok,
körmondat kérdések, kurta válaszok,
a tanulságokba már belekábulok.
Kerek korok soha nem voltak,
miszlikre szelte az élet mindet,
szerettek, öltek, káromoltak,
véresre mostak fehér inget.
Vén platánokon a múlt károg,
az idő lemálló, foszló kéreg,
feslik a félsz, földre szivárog
a gyökérig hatoló, lassú méreg.
Ágaik éghez nyújtózó karok,
védelmet keres minden fészek.
Költik a jövőt.. Itt bőven kapok
varjak énekéből, ha nem is kérek.
Lefutott körök, egy őrült század:
életöröm, szépség, vészek halma…
Benne varjúkárogással szerteárad
vén platánok halálos nyugalma.
Szonettfélék
Záróra
Magába zárta a múltat a vekker,
nem nyúlok érte, hiába vár rég.
Ketyegne, csöngene még, - csak egyszer,
mutatóban is rezdülne a szándék.
Én is megállok. Nem írok több listát
a hiányról, magamba zárom, ami fontos,
nem keresek már sem tollat, sem tintát,
ők sem keresnek engem, - így a pontos.
Moirák szőtte fonal, bármi hosszú,
elszakad, vagy eltépik, - egyre megy,
eljár a szekér az élet lábnyomán,
csak a vén óra áll, s ez nemes bosszú.
Örömed villanás, elillan s nem leled
letűnt perceid az idők alkonyán.
Lélek sötétben
Lélek-úthoz mivégre volna aszfalt?
Nem lesz soha ezer ráncra gyűrött,
nem azt látja, amit a test tapasztalt,
ha annyi évet maga köré gyűjtött.
A csillagokat értette egykoron
ki gyermekszívvel kísérte útját,
viselte égi csókjukat homlokon,
odasereglettek mind a múzsák.
Most minden csillag olyan idegen,
Ragyogásuk kopott, sötéthez szokott,
vajon látnám-e őket, ha ott lennék?
Hol lehetne akkor az én helyem,
nem épített út, mi idáig hozott,
léleksötétben a fényt felismernék?
Négy mondat
Négy mondat
Lődörgök a partján, alant mély árok.
Régóta készül, még befejezetlen.
Betemetni kéne, elásni csatabárdot!
Bolondnak tartanak, ez kétségtelen.
Mennybolt radar + Sár
I.
Mennybolt radar
Kezében futhat össze minden szál,
amint világok között navigál.
Hatalmára mindig úgy gondolok,
mint rettenthetetlen erőre,
amit sosem csalhatnak tőrbe
elkergetett, érdemtelen angyalok,
hiába bújnak lent angyalbőrbe.
Idővel a földről megfeledkezett,
így testvér a testvérrel, barát a baráttal
az ördög hajszálán is összeveszett.
Nem nyújt segítő kezet, mert háttal
áll szándékkal azért, hogy ne lássa,
mit művelnek alant farkasok, hiénák,
a gyengékben átharapva a vénát.
Óriási a mennybolt radarképe,
rajta számtalan azonosítatlan,
téveszme lebeg, UFO-nak látszódva
fel- és eltűnnek, ám ez is koholmány,
hisz’ soknak a széljárás kedvezett.
Helyükbe bár szállhat árnyékkormány,
de a bizalom immár örökre elveszett.
/ kihívás fórumban adott szavak :rettenthetetlen, elkergetett, árnyékkormány,mennybolt /
II.
Sár
Az árnyékkormány árnyékot vet,
a hatalom fénye gyengülni látszó.
Volt akit felemelt, mást elkergetett,
mégsem állhat újra úgy a zászló,
hogy a győzelem rettenthetetlen
vágya a mennybolt égisze alatt
elfedje azt, ami menthetetlen,
s lemossa a sarat, mi ráragadt.
pótcselekvés
pótcselekvés
(reflexvers)
ma nem szólnak dobok
a karácsony is hallgat
jótékony ködök alatt
magokat szórok a madaraknak
majd dobolok egyet az etetőn
(hogy tudassák velük a hangok
osztozhatnak bátran a betevőn)
pedig nem kéne ezt tennem
mert a kis didergők
jobban ismernek engem
mint én magamat
ők az örök repülők
elszálló tegnapok
szárnyukra veszik a jövőt
felcsippentenek egy-egy szem
diót napraforgómagot
elrebbennek vele a téli ködbe
ha nem látom is őket tudom
ott fáznak a fákon rejtőzködve
most nem szólnak trillák
megdermedtek a dalok
torkukban ’csak’ az élni akarás dobog
és nem bánják ha utánuk bámulok
a mindent elnyelő ónszínű semmibe
s ki tudja miért e szürkeségbe
egy csókot dobok