Re-kreáció

Gondolatok
Rozella•  2024. március 19. 08:34

Platánok

 

Platánok

 

Lefutott körök, tarka századok,

szép reményt romba döntő kórok, 

körmondat kérdések, kurta válaszok,

a tanulságokba már belekábulok.

 

Kerek korok soha nem voltak,

miszlikre szelte az élet mindet,

szerettek, öltek, káromoltak,

véresre mostak fehér inget.

 

Vén platánokon a múlt károg,

az idő lemálló, foszló kéreg,

feslik a félsz, földre szivárog

a gyökérig hatoló, lassú méreg.

 

Ágaik éghez nyújtózó karok,

védelmet keres minden fészek.

Költik a jövőt..  Itt bőven kapok

varjak énekéből, ha nem is kérek.

 

Lefutott körök, egy őrült század:

életöröm, szépség, vészek halma…

Benne varjúkárogással szerteárad

vén platánok halálos nyugalma.

 


Rozella•  2024. március 10. 11:07

Szonettfélék

 

Záróra

 

Magába zárta a múltat a vekker,

nem nyúlok érte, hiába vár rég.

Ketyegne, csöngene még, - csak egyszer,

mutatóban is rezdülne a szándék.

 

Én is megállok. Nem írok több listát

a hiányról, magamba zárom, ami fontos,

nem keresek már sem tollat, sem tintát,

ők sem keresnek engem, - így a pontos.

 

Moirák szőtte fonal, bármi hosszú,

elszakad, vagy eltépik, - egyre megy,

eljár a szekér az élet lábnyomán,

 

csak a vén óra áll, s ez nemes bosszú.

Örömed villanás,  elillan s nem leled

letűnt perceid az idők alkonyán.

 

 

 

Lélek sötétben

 

Lélek-úthoz mivégre volna aszfalt?

Nem lesz soha ezer ráncra gyűrött,

nem azt látja, amit a test tapasztalt,

ha annyi évet maga köré gyűjtött.

 

A csillagokat értette egykoron

ki gyermekszívvel kísérte útját,

viselte égi csókjukat homlokon,

odasereglettek mind a múzsák.

 

Most minden csillag olyan idegen,

Ragyogásuk kopott, sötéthez szokott,

vajon látnám-e őket, ha ott lennék?

 

Hol lehetne akkor az én helyem,

nem épített út, mi idáig hozott,

léleksötétben a fényt felismernék?

 



Rozella•  2024. február 19. 08:56

Négy mondat

 


Négy mondat

 

Lődörgök a partján, alant mély árok.

Régóta készül, még befejezetlen.

Betemetni kéne, elásni csatabárdot!

Bolondnak tartanak, ez kétségtelen.

 


Rozella•  2024. február 10. 21:54

Mennybolt radar + Sár

 

I.

Mennybolt radar

 

Kezében futhat össze minden szál,

amint világok között navigál.

Hatalmára mindig úgy gondolok,

mint rettenthetetlen erőre,

amit sosem csalhatnak tőrbe

elkergetett, érdemtelen angyalok,

hiába bújnak lent angyalbőrbe.

 

Idővel a földről megfeledkezett,

így testvér a testvérrel, barát a baráttal

az ördög hajszálán is összeveszett.

Nem nyújt segítő kezet, mert háttal

áll szándékkal azért, hogy ne lássa,

mit művelnek alant farkasok, hiénák,

a gyengékben átharapva a vénát.

 

Óriási a mennybolt radarképe,

rajta számtalan azonosítatlan,

téveszme lebeg, UFO-nak látszódva

fel- és eltűnnek, ám ez is koholmány,

hisz’ soknak a széljárás kedvezett.

Helyükbe bár szállhat árnyékkormány,

de a bizalom immár örökre elveszett.

 

 

 

/  kihívás fórumban adott szavak :rettenthetetlen, elkergetett, árnyékkormány,mennybolt  /

 

II.


Sár

 

Az árnyékkormány árnyékot vet,

a hatalom fénye gyengülni látszó.

Volt akit felemelt, mást elkergetett,

mégsem állhat újra úgy a zászló,

hogy a győzelem rettenthetetlen

vágya a mennybolt égisze alatt

elfedje azt, ami menthetetlen,

s lemossa a sarat, mi ráragadt.



 

Rozella•  2023. december 20. 19:36

pótcselekvés


pótcselekvés

 (reflexvers)

 

ma nem szólnak dobok

a karácsony is hallgat

jótékony ködök alatt

magokat szórok a madaraknak

majd dobolok egyet az etetőn

(hogy tudassák velük a hangok

osztozhatnak bátran a betevőn)

pedig nem kéne ezt tennem

mert a kis didergők

jobban ismernek engem

mint én magamat

ők az örök repülők

elszálló tegnapok

szárnyukra veszik a jövőt

 

felcsippentenek egy-egy szem

diót napraforgómagot

elrebbennek vele a téli ködbe

ha nem látom is őket tudom

ott fáznak a fákon rejtőzködve

most nem szólnak trillák

megdermedtek a dalok

torkukban ’csak’ az élni akarás dobog   

és nem bánják ha utánuk bámulok

a mindent elnyelő ónszínű semmibe

s ki tudja miért e szürkeségbe

egy csókot dobok