Róza szóbazárja

Gondolatok
Rozella•  2024. március 24. 10:56

gólyamese


gólyamese

 

ülsz egy burokban

vakon

és bízol a falakban

nagyon

pedig átjár rajtuk a szél

elregél

mindent a gólya helyett

ő csak

végre hazaérkezett

párja is

követi hamarosan

hűséggel

 

javítgatják fal nélküli

fészküket

az átélt rossz időket

felejtik

megpihennek erőre kapnak

örülnek

szélnek napnak köröttük

égbuborék

ami arra jó hogy ki-be

szálljanak

 

 

nem a burokban bíznak

csak magukban

szárnyaik alatt életre kel

és kelepel

a szabad madárhad új

nemzedéke

sosem felejti el hol volt

a fészke

ha kirepül egyszer a kéklő

messzeségbe

 

 

 

 

 

 

 

Rozella•  2024. március 10. 11:11

Követés



Követés

 

A képzelt vázlat naivan eltúlzott.

Felskiccelt életre pasztell-halál.

Vasfoga nincs már, rég  kihullott,

most maradék ínyével rágicsál.

 

Lassan emészt fel, - lojálisan

tesz keresztbe  -  ódejófej!

Megint nyerésre áll globálisan,

lehetne máshol, de neki ez a jó hely.

Szétmálló múltak piramisában

illúzió alagutak, rejtett ősvájatok

visznek s visszahoznak, Ramadán van,

 

majd jön újra a Húsvét, az áldott,

mindig új és újabb feltámadások

követik a kozmikus parancsot,

létezések után újabb kihalások…

 

 Nem követem már, - tegyék mások.

Rozella•  2024. február 24. 13:09

Szökőnap


Szökőnap* 

 

Pimaszkodik az idővel,

megteheti most még,

de idővel majd megérti,

hogy nincs ahová szökjék.

 

A kör mindig kör marad,

mert tökély ez a forma,

bár kezdet és vég közé szorul

létünk minden napja.

 

A szekérre felkapaszkodik

sok-sok visszás gondolat,

Nap és a Hold kinevetik,

hiszen egyik sem tolat.

 

Csak ember hihet olyat,

amit nem mutat az óra,

kiesett időkkel sosem

számol a biblia és a tóra.

 

Teremtés és vízözön,

háborúk és béke napjai,

mind eltűnnek kézen-közön,

kutatják is korok tudósai

 

hová szökhettek a napok?

Ami elmúlt, miért lesz örök

viszály, miért békétlen jelen,

olaj a tűzre, - ördögi körök?

 

Szökőnap. Ember alkotta

naptár-gépezet kíséri végig

kimért időnk, de megszokta

már: ’a fák nem nőnek az égig’.  

 

/ Idén a szökőnap február 24.  Egyelőre még itt van, holnap majd meglátjuk...:) / 

  

Rozella•  2024. február 22. 09:14

akasa


akasa

 

a világ történése vagyok

akasából mélyig merítő

látnok szikár látomása

tojás vagy  tyúk dilemma    

fénybe szőtt szubsztanicája

 

legendák kérges talpán állok

kő a lengő kövön égig épülő

mérnök-álmok szilárd hídja

átszakított tudat-hegyek

sziklává csiszolt kínja

 

erők feletti erőterekben

még megfejtetlen lerakódás

rétegződik kanyonná bennem

de egyszer kibányász valaki

és rám bólint minden rendben

 

akkor majd én is összeraklak

végül szénszívű virággá válva

rezgéseidben tovább létezem

s míg te újra egészemmé leszel

én atomjaidra hasadva szétesem 

 

 

 

Rozella•  2024. február 20. 21:15

mandala


mandala

 

tobzódó vibráló színek

formák harmóniája

lenyűgöz e világ-virágok

szépség-esszenciája

 

szimmetria

 tengelyén

művészek

 ujjbegyén

csordul le a titok

 a lélek mélyeibe

rezgése

 orgonasípok

hangja

  templomok csendje

magába szív 

 elmondhatatlan

nem bódít

csak áthat

mint az álom

akaratlan

kozmikus spektrum

sejtekből épülő

belső univerzum

  

lüktetését érezni vélem

 mikrocsillagoknak

ahogy a tökéletességben

rám  ragyognak