Róza szóbazárja

Rozella•  2024. március 24. 10:56

gólyamese


gólyamese

 

ülsz egy burokban

vakon

és bízol a falakban

nagyon

pedig átjár rajtuk a szél

elregél

mindent a gólya helyett

ő csak

végre hazaérkezett

párja is

követi hamarosan

hűséggel

 

javítgatják fal nélküli

fészküket

az átélt rossz időket

felejtik

megpihennek erőre kapnak

örülnek

szélnek napnak köröttük

égbuborék

ami arra jó hogy ki-be

szálljanak

 

 

nem a burokban bíznak

csak magukban

szárnyaik alatt életre kel

és kelepel

a szabad madárhad új

nemzedéke

sosem felejti el hol volt

a fészke

ha kirepül egyszer a kéklő

messzeségbe

 

 

 

 

 

 

 

Rozella•  2024. március 16. 11:23

Sok kis kannibál



Sok kis kannibál

 

Csöndes cseppekben érkeznek,

hűlt helyekre halkan befészkelnek,

csemegéznek terített asztalon,

otthonosan jönnek, mennek.

 

Nem csapnak zajt, ó nehogy

felébresszék a szunnyadó napot,

de feltűnik álmosan, fésületlen,

lánghajából lógnak felhőcsatok.

 

Körülnéz az ismerős fénykörben,

majd zöldülő ágak közé rebben,

aranyát odarejti, mert sok kis kannibál,

foltosra falja a zöldet, s telhetetlen.

 

A lakoma kijár, téli koplalás feledve,

unalmas fűtengert harapnak színesre,

fecske-kék ibolyák, ezer-szín primulák

eképp sokasodnak,.. s köszönik nevetve.



Rozella•  2024. március 10. 11:11

Követés



Követés

 

A képzelt vázlat naivan eltúlzott.

Felskiccelt életre pasztell-halál.

Vasfoga nincs már, rég  kihullott,

most maradék ínyével rágicsál.

 

Lassan emészt fel, - lojálisan

tesz keresztbe  -  ódejófej!

Megint nyerésre áll globálisan,

lehetne máshol, de neki ez a jó hely.

Szétmálló múltak piramisában

illúzió alagutak, rejtett ősvájatok

visznek s visszahoznak, Ramadán van,

 

majd jön újra a Húsvét, az áldott,

mindig új és újabb feltámadások

követik a kozmikus parancsot,

létezések után újabb kihalások…

 

 Nem követem már, - tegyék mások.

Rozella•  2024. február 27. 10:58

Jótékonyság

 

Jótékonyság

/gyerekvers/

 

Csicseri seregek rigókapitánya

frakkban tollászkodva

koncertre érkezik,

de nem egyedül, kíséri a párja, 

várják, hogy felcsendül

a Tavasz nyitánya.

Helyükre libbennek a cinkék is,

pitypangsárga kis dolmányuk

téltemető villő,

aprócska kék sapkájuk

alkalomhoz illő.

 

Ébrednek álmukból a fák,

kérgükön lágy napselyem.     

Trillák szállnak és a kert,

mint hangos próbaterem,

de itt senki sem szól rájuk:

’most aztán csend legyen!’

Összeáll végül a koncert-dalárda,

örömzene zeng, és a bevételen

nincs vita, - felajánlják már ma

jó szívvel, valamennyien  

a tavasz javára.

 


Rozella•  2024. február 27. 09:45

röpték


röpték


1.

ha nem veszik a lapot

nem tragédia

pótolja a média

a pletykarovatot

a szél és a szomszéd

ingyen is kihordja


2. 

egy influenszer is

lehet influenzás

ilyenkor is ezrek követik

mikor hapcizik vagy köhög

véleménye mint a vírus

terjed a kijelzők mögött

 

3.

ha ’nem veszik a lapot’

hagyd  lépj tovább

nem a nyíl a hibás

ha a célig nem jutott

talán az íj volt gyenge

netán kancsal aki röptette :)