Ross blogja

Nem szokásom ugyan, de most az új felület kipróbálása és a kezelés elsajátítása céljából elhelyezek itt egy olyan szöveget, amelyet egy másik portálra is föltettem:

Hódok lakták a dús füvű mezőt,
köztük legelt a telt tőgyű tehén,
mígnem jó néhány évvel ezelőtt
a heti vásár elárvult helyén
egy mezőváros épülgetett lassan,
hogy történetem itt most elmondhassam.

Az erkölcsök egy kissé fellazulván
álruhát öltött magára a Szultán,
s ahogy ott sétált városának cárja,
hát rálépett egy kóbor félkrajcárra.
Ráharapott, mert remélte: valódi,
ám kénytelen volt keserűn csalódni,
és csak magában morgolódott, némán:
“Né mán!
Hisz’ e’ nem gyémán’!“

S mert ismerte a mesét alapjába’,
belehullatta hát a csorba érmet
egy kapirgáló kakas kalapjába.
Ám egy szólása közkincsünkké érett:
“Kinek mije van, éppen annyit érhet!“

Divatos és ifjú csajszin
két hetente más a hajszín:
hun cinóber, hun cián.
És vajon a – szemöldökét szintén festi?

Szeretkezve szép feladat
megőrizni lányságodat:
udvarlódat űzd hátra,
s nem sérül a – szeplőtelen jó híred.

Komoly hatást tesz Olgára,
ha hal akad fémhorgára.
Hol bús balin, hol gaz busa;
attól támad – határtalan jó érzése.

Első randin volt a kamasz,
nem hagyta el ajkát panasz.
Tapasztalta: szeretni jó,
ám kell hozzá – megújuló állóképesség.