Rap-Thor blogja

Szívem alszik már,

Lelkem most kivár.

 

…

 

Tükröm darabokra törött

Vissza többé már semmit sem tükröz.

 

…

 

Fellángolnak a fények.

Lábam dobolja az ütemet.

Bárcsak már gitárt ölelhetnék,

Húrjain a ritmust pengetném!

 

Régi álmok ébrednek.

Mennyit kell még várnom,

Hogy teljesüljenek?

 

 

 

 

Szeged, 2011.12.17 - 2012.01.26

Mikor gyermek voltam azt hittem,

Hogy milyen tiszta a szerelem.

Nem mocskolja be semmi sem.

 

De nagyobb lettem,

S láttam, hogy a pénz nélkül

Nem vagyok senki sem

A pénz, hogyan mocskolja be.

 

Zaklatott tinédzserként

Pénz híján nem kellettem.

Nélküle nem értem el semmit sem.

 

De végül mégis felnőttem.

Az igaz szerelmet kerestem.

Találtam ugyan végül párt,

De végül összetörte szívem álmát.

 

Most ismét egyedül bolyongok,

Bár voltak köröttem szenvedélyes lányok.

Kínoz most a bűntudat,

Az utolsó 1,5 év hűtlensége miatt.

 

Alkalmi szeretőimet elvesztettem.

Nem maradt mellettem egyik sem.

Bár vérem a szenvedélytől forr,

Szívem lángja nem tombol.

 

Bár pénzen vehetek testi szerelmet,

De a hiányt vele nem enyhítem.

A „rendes” lányok észre sem vesznek,

Mert nincs vagyonom, sem pénzem.

 

Szerencsétlen sorsú nőktől vehetnék testi szerelmet,

De szívük kincsét nem nyerhetem el.

Bár lehetnék támaszuk,

S megtörhetném szörnyű sorsuk.

 

Egyiküket szívesen megmenteném,

Bárcsak ölembe hullna ez az esély!

 

Bemocskolt szerelem,

Igaz társam így hogyan leljem meg!

 

 

Szeged, 2011.12.22 – 2012.02.14

Amikor szeretek egy lányt,

Szívem rózsája bontja bimbaját.

Alvó vulkánja fellángol.

Tüze hevesen tombol.

 

Minden éjszaka szenvedélyem lángol.

Minden pillanat veled a mámor.

 

 

Szeged, 2012. 01.22 -

Nézd csak! Szívem már lángol.

Az alvó vulkán újra tombol.

Kertjében ezernyi virág illatoz.

 

Nézd csak! Szenvedélyem, mint tombol.

Szívem ezernyi rózsát bont,

S a szerelmem az éjbe kiáltom.

 

Nézd csak! Mint villan föl a láng a parázs alól.

S tüze sziporkázva ragyog.

Mindent felolvaszt a jég alól.

 

Új tavasz köszönt be.

Szívem hevesebben ver,

Miközben forr a vérem.

 

Lassan hegednek a sebek,

De a fájdalmak tovatűnnek.

Miközben szenvedélyesen ölellek.

 

Nézd csak! Mint új kedvesemmel andalgok.

Szerelmétől megfiatalodom,

Miközben a ragyognak a csillagok.

 

 

Szeged, 2012. 01.26- 02.17

Vér vörös a hold.

Az éji madár rikolt.

Jéghideg fuvallat borzongat,

Valami megérinti a nyakam.

 

 

Mikor hátra nézek,

Mögöttem senkit sem lelek.

Az éj köröttem csendes.

Mégis úgy érzem valaki figyel.

 

Mögöttem összesűrűsödik a homály,

Alakot ölt egy vámpírlány.

Pillantása megdermeszt.

Tűhegyes foga a nyakamba mélyed.

 

Vérem mohón szürcsöli,

Nincs erőm ellenállni.

Az élet lassan elhagyja testem.

Élettelenül a porban hever.

 

Éhét éppen, hogy csak csillappjtotta.

Szeme máris új áldozat után kutat.

Denevérré változik át,

Újabb áldozata felé száll.

 

 

Szeged, 2011.12.17.