Rami91 blogja

Lassan nyugovóra tér nap

Aranysárga köntösébe bújva

Éjszakára vált a nappal.

Álmában egy gyermek ült egy magas bércen

Kinek szeméből könnycsepp gördült le éppen.

Magányosság, bánat nyomja e kicsi szívet

Nincs ki világítson neki, meglelni boldogságát hogy lelve így?

Ki ad neki reményt , hogy újra elinduljon s ne féljen?

Ne félj kicsi lányka.

Bánatod messze szálljon!

Köntösömet levetve, fényt bocsátok!

2008.04.29.