Főoldal » Blogok » Quake blogja » Alfa és Omega???
Gondolataim...

A blogot szerkeszti: Quake

Alfa és Omega???

2010-09-02 21:00:03

Alfám, s Omegám nékem ez a nő???
Kit elragadott tőlem a kegyetlen idő.
Magával vitte szívem minden mosolyát,
mi a tükörből néz rám, csak üres szalmabáb.

Bár felfelé görbül a száj a tükörképen,
ez mégis fájó vicsor, mint mosoly a háttérben.
Sok rosszul ejtett szó, száz semmibe szállt kérlek,
s mégsem értetted meg: Szeretlek Téged!

Ellenem fordultál mások szája miatt,
nem lévő bűneim soroltad nap mint nap.
Magam sem szerettem soha úgy, mint Téged,
mégsem bírtam tovább ezt a feszültséget.

Nagyon fájt, hogy lassan elfordultál tőlem,
s féltékenység vert tanyát szíved rejtekében.
Nem tudtam kiűzni, akármit is tettem,
pedig ezt a bántást meg nem érdemeltem.

Tán a sértődöttség uralkodott bennem,
mikor a telefont akkor, s ott letettem.
Kellett volna szólnom: Nyuszikám! Kérlek!!
Tudd: mindennél jobban szeretlek Téged!

Ám kiabálásodtól elfutott a méreg,
s vele szaladt messze minden reményem.
Csak másnap derült ki, milyen ökör voltam,
hogy hallgatás helyett nem szép szavakat szóltam...

Verhetem a fejem azóta a falba,
álmomból riadok fel, néha sikoltva.
Bár a hang bent reked, görcsben a torkom,
a fájdalmat nem sikerül magamból kitolnom.

Míg nem kapok levegőt, egy ezredév talán,
könnyét látom folyni bús, gyönyörű arcán.
A szívem is megállt!?! Ez lehet a halál???
Fájó hiányérzet a boldogság után...

Mindennap felkelni a sötétség után,
remélve a hajnal jobb napot hoz rám.
Mosoly-álarc jön a rémület után,
én tudom egyedül: puszta reflex ez csupán.

A nagyvilágnak küldött álnok, kurta jel,
csak az látja hogy hamis, ki nagyon rám figyel.
Kevés van belőlük, s a többségük távol,
mégis pár jó szavuk a szívükhöz láncol.

Gondoskodásuk oly nagy erőt ad nékem,
hogy sem ember, sem ördög hatalmát nem félem.
Csak egy dologtól félek, rettegek igazán,
hogy boldogsága előtt elragad a halál.

S a jó Isten ott fent megkérdezi: - Nohát?
Miért hagytam veszni gyönyörű angyalát?
Tépett, szakadt szívemre mutatok: - Nézd hát!
Nem értettem, a szerelemmel ily sok fájdalom mért jár?

A fájdalom a szerelemben olyan mint a parázs.
Féltőn fájdalomba csomagolt boldogság-varázs.
Mely gondoskodik arról, hogy a szerelem égjen,
túl keserven, túl halálon, túl minden veszélyen...


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!


kapocsi.ancsa 2010-09-03 06:47:05
..sohasem késő tenni az életben, azért, amit szeretnénk.
Más nem teszi meg helyettünk.
S ha nem is sikerül, legalább el lehet mondani, megpróbáltad..
Üdv: Annamari
Goldenrain 2010-09-07 13:21:18
Jaj, zokog a szívem. Facsarodik a lelkem. Segítenék, de hiába, eddig bármit is tettem.
Érted és miattad a könnyeim hullanak. Hogyan segíthetnék ott ahol egy szív megszakad? Önmagába szakad!!

Quake 2010-09-08 08:49:15
Többet tettél értem, mit én valaha is fogok,
kár, hogy nem melletted, hanem magam vagyok.
Visszahoztad életembe az angyali-varázst,
az égető és mégis fontos boldogság-parázst.
Egy embertől kaptam eddig ily gyönyörű szépet,
ki maga után minden esélyt darabokra tépett.
Törött szárnyú, bukott démon vagyok itt a földön,
vágyom hogy a lelkem újra a fellegekig törjön.
Várom hogy Vörös Angyalom megjelenik talán,
s ragyogó, szép kék szemében újra látom karmám.
Nem kell többé menekülnöm, kitárul a világ,
szárnyaival ölel, borít, s nem megyek már tovább...

Jogi nyilatkozat | Felhasználási feltételek | Médiaajánlat | Impresszum