Quake blogja

Folyik az idő,
kanyarog az út,
nem tudod sosem
melyik hova fut.

Az emlékek szövetén
gyatra fény szűrődik át,
csak néha fedi fel
az ég akaratát.

Csak kóválygunk a létben,
mint egy pillanat,
mindenkinek mást jelent,
s tova is szalad...

Tűnődhetünk oly sokat
hűs lombok alatt:
Isten, Haza, Család,
vagy Létünk fontosabb??

Darabokra tört hónapok és évek!
Elodázott, elkúrt szánalmas kis létek!

Mondjátok meg nekem:
vajon mennyit értek???

Itt a tavasz előszele, szívem mégis fázik,
bár napsütés a madárdallal vígan parolázik!
Eldalolják nékünk újra milyen szép volt régen,
amikor még kézenfogva sétáltunk a réten.

Gondtalanul szívtuk magunkba a létet,
eszünkbe sem jutott, hogy egyszer véget érhet!
De mesebeli boldogságunk enyészetté vált,
bús szívem a romjain csak fájdalmat talált.

Mégis ez a fájdalom az ami még éltet,
hisz magában hordozza a gyönyörűséget:
sok-sok boldog órát, hónapot és évet,
mely szerelmünkkel együtt úgy szívembe égett.

Nem kell mindig mindenre
ismerni a választ...
Sosem lehet tudni a pokol
és az ég éppen miért áraszt...
Sokszor oly sok rosszat,
s néha pár boldogság-szilánk...
Hogy nem tudjuk már angyal,
vagy épp ördög volt az atyánk...

Nőnap alkalmából szeretnélek köszönteni téged!
Kívánni neked minden jót és szépet!
Lehozni sok csillagot, s mit csak álmaidban látsz,
megadni szívednek mindent mire vágysz!!!

Boldog Nőnapot!