Pifou blogja

Barna szemed milyen apró,
Mégis szabad s halhatatlan.

Ma zilálva űz a vad galád
Megcsalva, minden szavát.
Vágya hajnalát várja ő,
Éhező, vérmes bűnöző.

Te csak fuss,
Hogy tovább juss,
Te ártatlan kis lélek.
A mezőn át a fénynek,
A fényen át az égnek.

Magasztalom a törődést mit kapok,
Cserébe kimagasló munkát adhatok,
S felnézek önre ez természetes,
Hisz közösségünk már tökéletes.
Én adom az erőt ön az észt,
Ezért persze ön kapja a pénzt,
Mi nem gond, én ételt kapok,
-Mint önök-
De harmónikusan együttműködök.
S lám e rendszer mint a hupikék,
Beválik, ejj de csudiszép,
Dolgozó hangyaként,mosolyog arcom,
Ellenkezni nem tudok, nem az én harcom.
De már nem bírom,hisz nem vagyok Bond,
Talán a neveltetésemmel van gond.

Arcomhoz érnek a dérnek ujjai,
A szél hevesen fülembe dalol,
S énekével borzongat mint aki,
Frissen felemel, puha takaróm alól.
A szürke hidegben állva lebegve,
Szállva, volna jó nekem tudom,
Minden csöndes, szemem rebegve,
Acromon mosollyal, lassan lehunyom.

Kedves (nemköltő) jóbarátom, heti beszámolója versben :)


Szerda este hazafelé leintett két rendőr,
Xenon lámpa szabálytalan..Hogy jövök ki ebből?
Szigorított műszaki, meg óriási birság,
A jármű meg egy hónapig nem láthat majd utcát.

Mi az ami ott világít? Netalán egy bomba?
..mi lenne ha a biztos úr, kicsit gondolkodna?
Á az csak egy kondenzátor, igényli a rendszer.
Értem uram. Mi legyen most? Mit kezdjünk most önnel?
(Ha elengednének a faszba, azt venném örömmel...)

Nos. pénzem nincs, az egyértelmű, ahoogy szokott lenni?
Annyi sincs, hogy kölcsönkérjek, vagy levegőt venni.
Mit tehet az ember ekkor? Járttja a száját,
Meghatóan előadom a hattyú halálát.

Most sem kellett csalódnom a kis beszélőkémben,
Pár perc romantikus csevej, s elengednek szépen.
Szívem könnyű, beülök és nem is lennék CICI,
Ha a rendőr úrak kérésére nem szólna a hifi.

Hálás vagyok és elhangzik sok "Köszönöm szépen!"
A kormányra van e papír? ŐŐŐ KÖSZÖNÖM SZÉÉÉPeeeen!
Kuplung fel és finom gázfröccs, repülök is onnan.
30-cal mentem már, mikor köszönömöt mondtam...

Ez volt szerda, szerencsém volt, de alig kellett pár nap,
Csütörtök, péntek és szombat, eljött a vasárnap.
Apósom megkért, hogy aznap, vagy hát hogy is mondjam,
Vigyem el őt egy Sport PUB-ba és hozzam el onnan.

Este 7 kor el is mentünk, velem volt a kincsem,
Jó volt az út, konstatáltam, "semmi para nincsen."
Otthon pihi, lefeküdtem de nem tudtam aludni.
Éjfélkor felkeltem kábán, kimentem fürödni.

Úgy 1 körül elindultam, s odaértem félre.
Nem volt senki az utcákon, élvezkedtem. Miért ne?
Kettőkor már hazafelé roboghattunk nagyban.
Kicsit csúszós, de így télen normális, hogy fagy van.

(Sok itt regisztrált "költőt" megszégyenítően jól ír... remélem kinek nem inge nem veszi magára) :)

Álmodtam,álmomban tükörsima világra váltottam,
Táncoltam, táncomban izzottam szinte lángoltam.
Kerestem, keresve bóklászva tipegve elestem,
Keseregtem, keseregve minden résen belestem.

Kacagtam, kacagva lábam össze-összeért a latyakban,
Haboztam, könnyhabjaim fodra jelezte, már tavasz van
Csengettem, csengő hangomon daloltam csendesen,
Gondoltam, gondolatban ki-mit csinál meglesem.

Megdöbbentem, rádöbbenve itt más senki nincs,
Feleszméltem, ráeszmélve mit sem ér ennyi kincs
Álmodtam, álmomban szám szélesre tátottam,
Ásítottam,
Ásítva ébredtem,
A világot megmásítva léteztem.