Baba blogja

Ilyen szomorú még sosem voltam az életben,

Bár sok csalódásom volt már énnekem.

Minden rossz, ami körülöttem volt összejött,

Én már nem akarok mást, mint boldog, szép jövőt.

Együtt a szerelmemmel örökre,

Mert én komolyan szeretem, bízok őbenne.

A családdal, barátokkal boldogságban élni,

Nem nagy kérdés, mégis nehéz e célt elérni.

Mindenkinek meg van a gondja az életben, úgy nekem is,

Csak annyit kérek tőled drága Istenem...segíts!!!

El se hiszem, hogy az enyém vagy,

Most már a boldogságtól könnyem fakad.

Olyan jó volt mikor átöleltél,

Úgy éreztem, karjaid közt olvadok el én.

Annyira jó érzés tölti el szívem,

Boldogság, szerelem, ő már az enyém örökre!

Soha el nem hagylak, hosszú volt idáig az út,

Tőlem soha el nem vesznek, bár néha kegyetlen az Úr.

Most velem volt, segített énnekem,

Tartotta bennem a lelket, s védelmezett engem.

Csodás érzés volt, újra szádat csókolni,

Minket már tényleg nem lehet szétválasztani.

Csak attól félek, hogy elhagysz, s már nem is emlékszel rám,

De remélem ez csak egy rossz pillanat, ami néha-néha bevillan.

Nem akarom, hogy elhagyj, kérlek maradj mindig mellettem,

Érzem itt vagy velem, kellessz nekem kedvsem!

Várom már, hogy újra lássalak,

S együtt sétálhassunk ki a vasútra.

Mint két boldog szerelmes, kéz a kézben ballagunk,

S közben arra gondolunk, mindketten megkaptuk, amit oly régóta akartunk!:)

Szeretlek azért amilyen vagy,

Szeretlek, meghalnék utánad.

Szeretlek csak ennyi a lényeg,

Szeretlek, kérlek te is szeress engem!

Szeretlek te drága,

Szeretlek életem nagy párja.

Szeretlek kicsi szívem csücske,

Szeretlek, Kicsim légy az enyém örökre!

Szeretlek egyetlen Józsikám,

Szeretlek, remélem egyszer TE leszel az uracskám!!!:)(L)

Annyira szeretlek, imádlak kedvesem,

Hogy azt elmondani nem lehet.

Jó lenne csak veled lenni,

Minden percben hozzád bújni.

Sajnos ez csak álom mi lehetetlen,

Mert nem lehet, ilyen ez az igazságtalan élet.

Fáj, mert tudom összetartozunk,

Mégis külön vagyunk, ez a mi sorsunk.

Felmennék a buliba, kitombolnám magam,

De ezt legingább csak azért tenném, hogy láthassalak.

Rosszul vagyok, fáj a szívem, lelkem, mindenem,

Mert kit szeretek nem lehet itt velem.

Börtönbe érzem magam, rossz nekem,

Most dühbe vagyok, érzem az élet oly kegyetlen.

Tombol a vágy, a szenvedély,

Úgy érzem egy perc is sok, s mindjárt megfulladok én.

Torkomban gombóc, mindjárt elkap a sírás,

S már érzem, egy könnycsepp az arcomon, hát igen, aki szerelmes az így jár.

Felmennék, elszöknék, annyira menni akarok,

Csak az a baj, hogy úgyis lebukok.

Menni szeretnék, sietni hozzád,

Szeretlek, imádlak, egyre csak hajt a vágy.

Ülük a szobámba, s tétlen vagyok,

Most éppen, versemet írva is rád gondolok.

Talán a bánatba bele nem halok.

Ígérem sohasem feledlek,

Úgy érzem a szívem a tiéd örökre.

Az érzelmek ellen nem tudok mit tenni,

Mondjuk nem is akarok,

A lényeg az, hogy egy fiút kívánok.

A tiltott szerelem kegyetlen, s ostoba,

Mert nem engedi se anya, se apa.

De nem érdekel én harcolok,

Harcolok, de már elég gyenge vagyok.

Ez az élet, szerelem a végzet.

Remélem tudod, s érzed,

Én csak érted élek, nagyon hiányzol .... József!!!:((((((((((((

Ülök a szobámba a gondokkal,

Ami tőlem oy szokatlan.

Nem szokásom verseket írni,

Gondolataim rímekbe szedni.

Furcsa, de jó leírni érzéseid,

Mert ilyenkor a szív megkönnyebbül kicsit.

A helyzetem sajnos egyre rosszabb,

Azzal a tudattal élni, hogy a szerelmed tőled egyre távolabb.

Nem tudok mit tenni, harcolni,

Mert a szülők e szerelmet erősen ellenzik.

Próbálok nem törődni véleményükkel,

De mégis nekem ők a legfontosabbak az életben.

Mégsem harcolok, lehet feladom,

De ki tudja összehoz e még a sors.

Egy buli éjszakáján bármi megtörténhet,

S az is lehet, hogy egy nap a karjaid közt ébredek.

Jó is lenne, de ez csak egy álom marad,

Nem tehetek semmit, inkább nem is emésztem magam,

Elég a bajom az életben,

Ver a sors elég keményen.

Csak legalább egy valamiben lenne szerencsém,

Ez pedig a szerelem, de úgy érzem már meghalt a remény!!!:(